Donne, John: Szent szonettek 19 (Holy Sonnet XIX. Magyar nyelven)

Oh, to vex me, contraries meet in one:

Inconstancy unnaturally hath begot

A constant habit; that when I would not

I change in vows, and in devotion.

As humorous is my contrition

As my profane love, and as soon forgot:

As riddlingly distempered, cold and hot,

As praying, as mute; as infinite, as none.

I durst not view heaven yesterday; and today

In prayers and flattering speeches I court God:

Tomorrow I quake with true fear of his rod.

So my devout fits come and go away

Like a fantastic ague; save that here

Those are my best days, when I shake with feare.

Ó, mennyi kínzó ellentét terem

szivemben: már szokássá változott

az ingatagság; az alázatot

csak kedvem ellenére észlelem.

A bűnbánatot is szeszélyesen

felejtem, mint a profán hajlamot:

rejtélyesen még forr s már megfagyott;

imák és csönd; hol nincs, hol végtelen.

Tegnap nem kellett Isten semmiképp,

ma udvarlom imázva az eget,

s holnap a büntetéstől rettegek:

fantasztikus váltóláz hűl meg ég.

Csakhogy itt épp azok a jó napok,

ha hideg ráz: olyankor gyógyulok.