Donne, John: Búcsúzás: a sírásról (A Valediction: of Weeping Magyar nyelven)
A Valediction: of Weeping (Angol)Let me pour forth My tears before thy face, whilst I stay here, For thy face coins them, and thy stamp they bear, And by this mintage they are something worth, For thus they be Pregnant of thee; Fruits of much grief they are, emblems of more, When a tear falls, that thou falls which it bore, So thou and I are nothing then, when on a diverse shore.
On a round ball A workman that hath copies by, can lay An Europe, Afric, and an Asia, And quickly make that, which was nothing, all; So doth each tear Which thee doth wear, A globe, yea world, by that impression grow, Till thy tears mix'd with mine do overflow This world; by waters sent from thee, my heaven dissolved so.
O more than moon, Draw not up seas to drown me in thy sphere, Weep me not dead, in thine arms, but forbear To teach the sea what it may do too soon; Let not the wind Example find, To do me more harm than it purposeth; Since thou and I sigh one another's breath, Whoe'er sighs most is cruellest, and hastes the other's death.
|
Búcsúzás: a sírásról (Magyar)Könnyeimet, Míg itt vagyok még, hadd öntsem eléd, Érmék lesznek, és arcod bélyegét Hordozzák, így lesznek értékesek, Hisz te leszel Rajtuk a jel; Sok bánat gyümölcse, jelképe többnek, Vele hullsz te is, ha lehull a könnycsepp, Így halunk meg, ha óceán lesz énköztem s teközted.
Egy kis golyóra A mester térképről másolja át Európát, Afrikát, Ázsiát, S a semmiből a Mindent létrehozza, Így az a csepp, Mely képedet Viseli, nő, és glóbusz lesz belőle, És könnyed könnyemmel vegyül, elöntve E földet – mennyországomat majd ily ár rontja össze.
Te, ki a Holdnál Hatalmasabb vagy, ne tanítsd: a tenger Dagálya úgy is olyan könnyen elnyel, Ne könnyezz halálra, hisz fulladok már; És ne legyél Példa, a szél Ne tőled lesse, mint kell ártani; S mert kettőnk lélegzete egy, aki Többet sóhajt: a másikunk vesztét sietteti.
|