Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Eliot, T. S.: A szikla, Kórus X (The Rock, Chor X Magyar nyelven)

Eliot, T. S. portréja

The Rock, Chor X (Angol)

You have seen the house built, you have seen

it adorned

By one who came in the night, it is now

dedicated to God.

It is now a visible church, one more light set on a hill

In a world confused and dark and disturbed by

portents of fear.

And what shall we say of the future? Is one church all

we can build?

Or shall the Visible Church go on to conquer the World?

 

The great snake lies ever half awake, at the bottom

of the pit of the world, curled

In folds of himself until he awakens in hunger and

moving his head to right and to left prepares for his

hour to devour.

But the Mystery of Iniquity is a pit too deep for mortal

eyes to plumb. Come

Ye out from among those who prize the serpent's

golden eyes,

The worshippers, self-given sacrifice of the snake.

Take Your way and be ye separate.

Be not too curious of Good and Evil;

Seek not to count the future waves of

Time;

But be ye satisfied that you have light

Enough to take your step and find your foothold.

 

О Light Invisible, we praise Thee!

Too bright for mortal vision.

О Greater Light, we praise Thee for the less;

The eastern light our spires touch at morning,

The light that slants upon our western doors at

evening.

The twilight over stagnant pools at batflight,

Moon light and star light, owl and moth light,

Glow-worm glowlight on a grassblade.

О Light Invisible, we worship Thee!

 

We thank Thee for the lights that we have kindled,

The light of altar and of sanctuary;

Small lights of those who meditate at midnight

And lights directed through the coloured panes of

windows

And light reflected from the polished stone,

The gilded carven wood, the coloured fresco.

Our gaze is submarine, our eyes look upward

And see the light that fractures through unquiet water.

We see the light but see not whence it comes.

О Light Invisible, we glorify Thee!

 

In our rhythm of earthly life we tire of light. We are

glad when the day ends, when the play ends; and

ecstasy is too much pain.

We are children quickly tired: children who are up in the

night and fall asleep as the rocket is fired; and the day

is long for work or play.

We tire of distraction or concentration, we sleep and

are glad to sleep,

Controlled by the rhythm of blood and the day and the

night and the seasons.

And we must extinguish the candle, put out the light

and relight it;

Forever must quench, forever relight the flame.

Therefore we thank Thee for our little light, that is

dappled with shadow.

We thank Thee who hast moved us to building,

to finding,

to forming at the ends of our fingers and beams of

our eyes.

And when we have built an altar to the Invisible Light,

we may set thereon the little lights for which our

bodily vision is made.

And we thank Thee that darkness reminds us

of light.

О Light Invisible, we give Thee thanks for Thy great

glory!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.arak29.am/PDF

A szikla, Kórus X (Magyar)

Láttad, mint épült a ház, láttad, mint

ékesitette

Az az egy, aki éjten jött, most az épület

ISTENÉ.

Látható templomáll, még egy fény a dombtetőn,

Itt, e világban, mely zavaros, sötét, s csupa

rettegtető előjel.

És mit mondjunk a jövőről? Egy templom: ennyit

építhetünk csak?

Vagy folytatja-e a Látható Egyház a világhódítást?

 

A nagy kígyó ott hever mindig félig éberen a világ

vermének mélyén, összetekeredve

Magában, míg felébred rá, hogy éhes, és feje jobbra-

balra hajlik, készül a

nagy falásra.

Am a Bűn Fertője túl mély verem, halandó szem

ki nem mérheti. Hagyd

Ott őket, akiknek becsesek a kígyó arany

szemei,

Az imádókat, a kígyó készséges áldozatait.

Indulj Utadon s különülj el.

Ne érdekeljen túlsággal a Jó s a Rossz;

Ne próbáld számlálni az Idő hullámait se,

a jövendőket;

De örvendj meg, hogy fényed elég: hogy

Lásd, hova lépsz, hogy tudd, hol vesd meg a lábad.

 

Ó, Láthatatlan Fény, dícsérünk Téged!

Halandó-látásnak túl ragyogó, Te.

Ó, Nagyobb Fény, magasztalunk a csekélyebb

fényért;

Reggel keletről éri tornyainkat,

Nyugati ajtainkról lassan lecsúszik este,

Denevér-röptű alkonyt hoz pocsolyás tavakra,

Hold és csillag kél vele, látják pillék, baglyok,

Szentjánosbogarak villantják füvek élén.

Ó, Láthatatlan Fény, imádunk Téged!

 

Köszönjük Néked a fényt mind, mely

leleményünk,

Az oltár fények és örökmécsét;

Az éji töprengők sok kis világát,

A színesüveg-ablakokon szűrt fényt,

A fényt, mely fényes köveken tükröződik,

Faragott, arany képkereten, színes freskón.

Nézésünk víz-alatti, szemünk föltekint,

És látja a fényt, melyet a nyugtalan viz megtör.

Látjuk a fényt, de nem látjuk, honnét jön.

Ó, Láthatatlan Fény, magasztalunk!

 

Földi létünk ritmusában elfáraszt a fény. Örülünk,

ha a nap véget ér, ha a játszma véget ér; és az

eksztázis túl gyötrelmes.

Gyorsan fáradó gyerekek vagyunk: éjjel fönt levő

gyerekek, elalszunk, ha a rakéta kilőve; s munkára-

játékra hosszú a nap.

Fáraszt minket a kikapcsolódás, az összpontosítás,

alszunk, s örülünk, ha alhatunk,

Irányít minket a vér ritmusa, napoké, éjeké,

évszakoké.

S ki kell oltanunk a gyertyát, fényt gyújtanunk,

újra meg újra;

Elfojtanunk, lobbantanunk kell a lángot örökkön.

Ezért hát köszönjük Neked kis fényünk, melyet árny

felhőz.

Köszönjük Neked, hogy rávettél: építsünk,

kutassunk,

ujjunk begyével és szemünk sugarával

formázzunk.

S ha megépül a Láthatatlan Fény oltára,

odahelyezhetjük kis fényeink, melyekért testi

látásunk lőn.

És köszönjük Neked, hogy a sötétség: fényre-

emlékeztetőnk.

Ó, Láthatatlan Fény, hálát adunk Neked nagy

dicsőségedért!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap