Thomas, Dylan: Egykor a színezett beszéd (Once it was in the Colour of Saying Magyar nyelven)

Once it was the colour of saying
Soaked my table the uglier side of a hill
With a capsized field where a school sat still
And a black and white patch of girls grew playing;
The gentle seaslides of saying I must undo
That all the charmingly drowned arise to cockcrow and kill.
When I whistled with mitching boys through a reservoir park
Where at night we stoned the cold and cuckoo
Lovers in the dirt of their leafy beds,
The shade of their trees was a word of many shades
And a lamp of lightning for the poor in the dark;
Now my saying shall be my undoing,
And every stone I wind off like a reel.

Egykor a színezett beszéd
Ömlött szét asztalomon, ama hegy rútabb felén,
Rézsút réten, ahol iskola fészkelt csöndesen
S lányok fekete-fehér foltja nőtt labdázva rég;
A szó lágy tengergörgését meg kell tagadnom.
Hogy hajnalrikoltani s ölni keljenek a bájba-fullasztott igék.
Mikor a víztorony-parkban fütyöltünk, brunzoló fiúk,
Az éjben didergő kakuk-
Szeretőket lomb-ágyuk lucskában kővel dobálva meg,
Árnyas levél-sátruk sokszinü szó
S a sötétben a szegények égi lámpása volt;
Most tagadásként mondom ki a szót
S minden követ a benső filmen visszagörgetek.