Thomas, Dylan: Dajkáld a fényt (Foster the Light Magyar nyelven)

Foster the light nor veil the manshaped moon,

Nor weather winds that blow not down the bone,

But strip the twelve-winded marrow from his circle;

Master the night nor serve the snowman's brain

That shapes each bushy item of the air

Into a polestar pointed on an icicle.

Murmur of spring nor crush the cockerel's eggs,

Nor hammer back a season in the figs,

But graft these four-fruited ridings on your country;

Farmer in time of frost the burning leagues,

By red-eyed orchards sow the seeds of snow,

In your young years the vegetable century.

And father all nor fail the fly-lord's acre,

Nor sprout on owl-seed like a goblin-sucker,

But rail with your wizard's ribs the heart-shaped planet;

Of mortal voices to the ninnies' choir,

High lord esquire, speak up the singing cloud,

And pluck a mandrake music from the marrowroot.

Roll unmanly over this turning tuft,

O ring of seas, nor sorrow as I shift

From all my mortal lovers with a starboard smile;

Nor when my love lies in the cross-boned drift

Naked among the bow-and-arrow birds

Shall you turn cockwise on a tufted axle.

Who gave these seas their colour in a shape,

Shaped my clayfellow, and the heaven's ark

In time at flood filled with his coloured doubles;

O who is glory in the shapeless maps,

Now make the world of me as I have made

A merry manshape of your walking circle.

Dajkáld a fényt, s a Hold arcát se fedd el,

Ha szélbe állsz, hát csontjaidba metsszen,

S hámozd elő a körbe-fújt velőt;

Élj az éjjel, hófénytől óvd agyad,

Egyetlen jégcsap tűjén ne fagyassz

Sarkcsillaggá ág-bogas levegőt.

Zúgj tavasz-ártól, s kakastojást kikölts,

Fügébe évszak szárát vissza sem püföld,

De plántálj négyszer-termő mesgyét birtokodra;

Lángföldjeid műveld fagy idejében,

Rőt-szemü gyümölcsösbe hómagot vess,

S növény-évszázadot ifjúkorodba.

Nemző légy mindenen, csont-szérün is; csak

Bagolymagból ne hajts ki ördögfattyat,

Varázsbordád övezze szív-planétánk;

Halandók hangján s kergék kórusán át

Igéd, hatalmas úr, zengő felhőkre mérd föl,

S tépj mandragóra-dalt velőgyökérből.

Embertelen görögj forgó bozonton,

Tenger-kerék, s meg ne szánj, hogy kisiklom

Csillaghajós mosollyal a halandó

Szerelmekből: se őket, csonthalomban,

Pőrén, szél-ajzott pléhmadárseregben;

S te borzas tengelyen ne szélkakaskodj.

Ki színben formát adtál tengereknek,

Gyúrtad agyag-másom, s a vízözönben

Égi bárkád megnyílt sok tarka párnak,

Ó, térkép álló dicsősége, formálj

Engem világgá, ahogy köreid már

Az én derűs ember-képemre járnak.