Dickinson, Emily: Mielőtt tó, folyó befagy (Before the ice is in the pools Magyar nyelven)
Before the ice is in the pools (Angol)Before the ice is in the pools, Before the fields have finished, What we touch the hems of That which sings so, speaks so,
|
Mielőtt tó, folyó befagy (Magyar)Mielőtt tó, folyó befagy Mielőtt elpihen a rét, Minek illetjük szegélyét Annak, ki így dalol, szól, [A]minek illetjük szegélyét. — Ered.: "What we touch the hems of." To touch the hem of someone's garment, 'valaki ruhájának szegélyét illetni', azt jelenti, hogy nagyon tisztelni valakit. A kifejezés az Újszövetségből származik (Máté 9, 20). Károli-Biblia: „És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az õ ruhájának szegélyét.” A harmadik strófa az előző kettőnek a folytatása: ’Mielőtt eljönne a karácsony, elém tárul egy csomó csoda, TUDNIILLIK az, aminek (vagy akinek?) a ruhája szegélyét érintjük, és aki itt járkál a közelben. Ez a valaki lehet Jézus, akinek a sírjához fölösleges elzarándokolni, mert itt jár az a közelben. De nem biztos, hogy ez Jézus, vagy legalábbis nem az egyházak „hivatalos”, élettelenné merevített Jézusa. „What” és”that” vonatkozhat emberre is, de azért ha konkrétan és egyértelműen Jézus személyére akart volna utalni, akkor inkább úgy írta volna, hogy „He whom we touch the hems of” (= He the hems of whom — he whose hem — we touch). Az is lehet, sőt az még valószínűbb, hogy ez olyasmit jelent, hogy: ’az a sok csoda, ami majd eljön hozzám még karácsony előtt, az az, aminek a szegélyét szoktuk megérinteni (talán: mi nők, mert frock az elsősorban „női ruhá”-t jelent), tudniillik a saját ruhánk. Ugyanez a ruha „sétál” itt a közelben, ti. a legelső híd távolságában.' Ez talán azt sugallja, hogy ’a saját ruhám fog szembejönni velem’, azaz saját magam, a saját énem. Az utolsó versszakot vagy úgy kell, helyesebben úgy (is) lehet, érteni, hogy az is az előbbiek folytatása, vagyis hogy az a csoda, ami vagy aki szembejön velem, az az, aki így dalol és beszél, azaz én magam, vagy pedig úgy, hogy mondattanilag nem az előző versszak folytatása, hanem így érthető: „Vajon annak, aki így dalol, így énekel, azaz nekem, azt fogja-e válaszolni a ruhám, hogy vegyem magamra?” Értsd: a saját énem, aki szembejön velem, egyesülni fog-e velem? Ehhez nekem nincs szükségem Jézusra — vagy még valószínűbben: ehhez nekem nincs szükségem a hivatalos, decemberi, befagyott vizű karácsonyra, az egyházak "hivatalos" Jézusára —, én anélkül is belátok az égbe, anélkülis látok csodákat, anélkül is megtalálom saját magamat. Ezek az értelmezések nem egyértelműek, nem is biztos, hogy helyesek, bár valószínűleg helyesek. Emily Dickinson nagyon gyakran mond hasonló dolgokat.
|