Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Jarrell, Randall: Katona sétál az egyetem fái alatt (The Soldier Walks Under the Trees of the University Magyar nyelven)

Jarrell, Randall portréja
Fodor András portréja

Vissza a fordító lapjára

The Soldier Walks Under the Trees of the University (Angol)

He walls have been shaded for so many years
By the green magnificence of these great lives
Their bricks are darkened till the end of time.
(Small touching whites in the perpetual
Darkness that saturates the unwalled world;
Saved from the sky by leaves, and from the earth by stone)
The pupils trust like flowers to the shades
And interminable twilight of these latitudes.

In our zone innocence is born in banks
And cultured in colonies the rich have sown:
The one is spared here what the many share
To write the histories that others are.
The oak escapes the storm that broke the
They read here; they read, too, of reeds,
Of storms; and are, almost, sublime
In their read ignorance of everything.

The poor are always somewhere, but not here;
We learn of them where they and Guilt subsist
With Death and Evil: in books, in books, in books.
Ah, sweet to contemplate the causes, not the things!
The soul learns fortitude in libraries,
Enduring patience in another's pain,
And pity for the lives we do not change:
All that the world would be, if it were real.

When will the boughs break blazing from these trees,
The darkened walls float heavenward like soot?
The days when men say: "Where we look is fire
The iron branches flower in my veins? "
In that night even to be rich is difficult,
The world is something even books believe,
The bombs fall all year long among the states,
And the blood is black upon the unturned leaves.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://docsouth.unc.edu

Katona sétál az egyetem fái alatt (Magyar)

A téglafal, amelyre éveken át
zöldárnyu pompát vont a sok nagy élet,
sötétedik az idők végezetéig.
(Kis megható fények, mik átitatják
a faltalan világ örök homályát,
lomb védi őket az égtől, földtől a kő.)
S a diákok hisznek, akár a virág,
az árnyakban s az alkony végtelenében.

Az ártatlanság itt bankok szülötte,
mivelték gazdagok kolóniái.
Sokak sorsától egyet megkimélnek,
irhassa majd mások történetét.
Tölgynek nem árt a nádtörő vihar, -
tanulják ők - s mig leckéjük a nád,
meg a vihar, már-már fenségesek
mindentudásukkal, mely mit sem ért.

Szegénység? - van mindig, de másfelé.
Gazság, Halál közt bűn még hol tenyészik,
elmagyarázzák jól a könyvek, a könyvek.
Tények helyett szép töprengni az okról!
A könyvtárakban erőt szív a lélek,
mások kinját eltűrni megtanul,
busong a meg nem válthatók során,
s a világért, mely nem az, mi lehetne.

Mikor gyúl ki a fák gallya, mikor
száll égre a sötét fal pernyeként?
Jő nap, midőn tűz lobban mindenütt,
ereinkben forró vas nyit virágot?
Gazdagnak is nehéz lesz aznap éjjel, -
s a föld, akár a könyvek jóslatában, -
hull bomba országok közt éven át,
s vér feketéll a dermedt lapokon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. A.

minimap