Plath, Sylvia: Át a vízen (Crossing the Water Magyar nyelven)

Black lake, black boat, two black, cut-paper people.

Where do the black trees go that drink here?

Their shadows must cover Canada.

A little light is filtering from the water flowers.

Their leaves do not wish us to hurry:

They are round and flat and full of dark advice.

Cold worlds shake from the oar.

The spirit of blackness is in us, it is in the fishes.

A snag is lifting a valedictory, pale hand;

Stars open among the lilies.

Are you not blinded by such expressionless sirens?

This is the silence of astounded souls.

Vak tó, vak csónak, két kátránypapír-ember.

S hová a fekete fák, melyek itt isznak?

Árnyuk beboríthatja Kanadát.

A vízi virágok kis fényt szűrnek.

Nem siettetnek minket leveleik:

Lapos kör mind, csupa sötét tanács.

Az evező hideg világokat rezzent.

Ott a sötétség szelleme bennünk, ott a halakban.

Facsonk int ünnepi búcsút, sápadt kéz;

Liliomok közt csillagok nyitnak.

Nem vakít ez a szirén-semmilyenség?

A döbbent lelkek csendje ez.