Kaváfisz, Konsztandínosz: Endümión szobra előtt (Ενώπιον του Aγάλματος του Eνδυμίωνος Magyar nyelven)

Επί άρματος λευκού που τέσσαρες ημίονοι
πάλλευκοι σύρουν, με κοσμήματ’ αργυρά,
φθάνω εκ Μιλήτου εις τον Λάτμον. Ιερά
τελών — θυσίας και σπονδάς — τω Ενδυμίωνι,
από την Aλεξάνδρειαν έπλευσα εν τριήρει πορφυρά.—
Ιδού το άγαλμα. Εν εκστάσει βλέπω νυν
του Ενδυμίωνος την φημισμένην καλλονήν.
Ιάσμων κάνιστρα κενούν οι δούλοι μου· κ’ ευοίωνοι
επευφημίαι εξύπνησαν αρχαίων χρόνων ηδονήν.

Négy tejfehér öszvér vontatta, sok
ezüstverettel ékes, fehér kocsimon
érkeztem Milétosz felől Latmoszba - hogy Endümión
szent szertartásán áldozzak italt és állatot,
Alexandriából jövet, bíborszín háromevezős hajón. -
Előttem a szobor. Elragadtatva nézem
Endümiónt, nagyhírű szépsége igézetében.
Szolgáim jázmin - kosarat ürítenek. S a múlt napok
gyönyörét az üdvrivalgásban újraélem.

Endümión — Zeusz fia, Szeléné szép, fiatal szerelmese a görög mitológiában. Kultuszhelye a kisázsiai Latmosz hegyen volt.