Meyer, Conrad Ferdinand: Michelangelo és a szobrai (Michelangelo und seine Statuen Magyar nyelven)

Du öffnest, Sklave, deinen Mund,
Doch stöhnst du nicht. Die Lippe schweigt.
Nicht drückt, Gedankenvoller, dich
Die Bürde der behelmten Stirn.
Du packst mit nervger Hand den Bart,
Doch springst du, Moses, nicht empor.
Maria mit dem toten Sohn,
Du weinst, doch rinnt die Träne nicht.
Ihr stellt des Leids Gebärde dar,
Ihr meine Kinder, ohne Leid!
So sieht der freigewordne Geist
Des Lebens überwundne Qual.
Was martert die lebendge Brust,
Beseligt und ergötzt im Stein.
Den Augenblick verewigt ihr,
Und sterbt ihr, sterbt ihr ohne Tod.
Im Schilfe wartet Charon mein,
Der pfeifend sich die Zeit vertreibt.

Rabszolga, kinyitod a szád,
de nem nyögsz. Ajkad szótlan.
Töprengő, a te homlokod
nem nyomja a nehéz sisak.
Mózes, a szakálladba kapsz,
de sose kell fölugranod.
Mária, fiad temeted,
sírsz, de könnyed nem csorog.
Fájdalom nélkül jelzitek
a fájdalmat, gyermekeim!
Szabadult szellem nézi így
az élet legyűrt kínjait.
Amitől megszakad a szív,
az kőben szép és üdvözít.
Öröklétű pillanataok:
halál nélkül haltok, ha kell.
Rám Cháron vár a nád között,
idehallom sípja szavát.