Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mörike, Eduard: Búcsú (Abschied Magyar nyelven)

Mörike, Eduard portréja

Abschied (Német)

Unangeklopft ein Herr tritt abends bei mir ein:
»Ich habe die Ehr, Ihr Rezensent zu sein.«
Sofort nimmt er das Licht in die Hand,
Besieht lang meinen Schatten an der Wand,
Rückt nah und fern: »Nun, lieber junger Mann,
Sehn Sie doch gefälligst mal Ihre Nas so von der Seite an!
Sie geben zu, daß das ein Auswuchs is.«
– Das? Alle Wetter – gewiß!
Ei Hasen! ich dachte nicht,
All mein Lebtage nicht,
Daß ich so eine Weltsnase führt im Gesicht!!
 
Der Mann sprach noch Verschiednes hin und her,
Ich weiß, auf meine Ehre, nicht mehr;
Meinte vielleicht, ich sollt ihm beichten.
Zuletzt stand er auf; ich tat ihm leuchten.
Wie wir nun an der Treppe sind,
Da geb ich ihm, ganz froh gesinnt,
Einen kleinen Tritt,
Nur so von hinten aufs Gesäße, mit –
Alle Hagel! ward das ein Gerumpel,
Ein Gepurzel, ein Gehumpel!
Dergleichen hab ich nie gesehn,
All mein Lebtage nicht gesehn
Einen Menschen so rasch die Trepp hinabgehn!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org

Búcsú (Magyar)

Este egy úr tör rám, csak úgy, be sem kopog:
„Van szerencsém, a recenzense vagyok."
Szól, s a gyertyát máris kezébe veszi,
s a falon árnyamat nézegeti,
közelít, hátrál: „Nos, kedves fiatalember,
megnézné egyszer oldalról az orrát, engedelemmel?
Vallja be, csak amolyan kinövés!"
„- Ejha! Vagy úgy -! Merész!
A mindenit! nem hittem volna,
holtig élek, se hittem volna,
hogy az orrom ilyen hű világ-orra!"
 
Az alak még csűrte-csavarta;
hogy mit, nem is tudom, szavamra!
Azt várta talán, kiöntöm a szívem.
Végül felállt; gyertyával kikisértem.
És ahogy ott vagyunk a lépcsőn,
derűsen, szinte érzőn
adok bele
egy kis rúgást, vigye az ülepe -
mennykőbe! meg se állt,
kalimpált, rúgkapált;
bizony, vannak meglepetések:
el nem hittem volna, holtig éljek,
hogy ember e lépcsőn ily sebesen leérhet!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

Kapcsolódó videók


minimap