Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mörike, Eduard: Tréfa (Scherz Magyar nyelven)

Mörike, Eduard portréja
Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

Scherz (Német)

Einen Morgengruß ihr früh zu bringen,
Und mein Morgenbrot bei ihr zu holen,
Geh ich sachte an des Mädchens Türe,
Öffne rasch, da steht mein schlankes Bäumchen
Vor dem Spiegel schon und wascht sich emsig.
O wie lieblich träuft die weiße Stirne,
Träuft die Rosenwange Silbernässe!
Hangen aufgelöst die süßen Haare!
Locker spielen Tücher und Gewänder.
Aber wie sie zagt und scheucht und abwehrt!
Gleich, sogleich soll ich den Rückzug nehmen!
»Närrchen«, rief ich, »sei mir so kein Närrchen:
Das ist Brautrecht, ist Verlobtensitte.
Laß mich nur, ich will ja blind und lahm sein,
Will den Kopf und alle beiden Augen
In die Fülle deiner Locken stecken,
Will die Hände mit den Flechten binden –«
»Nein, du gehst!« »Im Winkel laß mich stehen,
Dir bescheidentlich den Rücken kehren!«
»Ei, so mag's, damit ich Ruhe habe!«
Und ich stand gehorsam in der Ecke,
Lächerlich, wie ein gestrafter Junge,
Der die Lektion nicht wohl bestanden,
Muckste nicht und kühlte mir die Lippen
An der weißen Wand mit leisem Kusse,
Eine volle, eine lange Stunde;
Ja, so wahr ich lebe. Doch, wer etwa
Einen kleinen Zweifel möchte haben
(Was ich ihm just nicht verargen dürfte),
Nun, der frage nur das Mädchen selber:
Die wird ihn – noch zierlicher belügen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org

Tréfa (Magyar)

Jó korán, hogy üdvözöljem és hogy
reggelire meghívjon a kedves,
odalopózom az ajtajához,
rányitok, és az én karcsu fácskám
tükre előtt áll és mosdik éppen.
Óh, de szépen csöpög homlokáról,
piros arcán de szép az ezüst víz!
Bontva leng az édes haj! körötte
kendők, ruhák puha lobogása.
Ő pedig, hogy fél, s haragszik, és tilt!
Hogy rögtön, de rögtön takarodjam!
Csacskó, mondtam, ugyan ne csacsiskodj:
mátkapár vagyunk, a jegyesem vagy!
Tűrj magadnál, s béna leszek és vak,
s fejemet s a két szemem világát
betemetem hajad özönébe,
kezemet kötöm a fürteiddel -
„Ki, de rögtön!' „Állíts a sarokba,
háttal állok és várok szerényen!"
„Hát maradj, de többé pisszenést se!"
S én beálltam némán a sarokba,
mint a gyerek, aki büntetést kap,
mert nem felelt jól az iskolában,
mukkanni se mertem s csak az ajkam
hűtöttem a fallal csókolózva
egy óra, egy teljes óra hosszat;
úgy bizony, úgy éljek. Ha pedig van,
aki kétli némiképp a dolgot
(igazán nem haragszom meg érte),
hát forduljon magához a lányhoz:
az - még kedvesebbet fog hazudni.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. L.

minimap