Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Trakl, Georg: Passió (Passion Magyar nyelven)

Trakl, Georg portréja

Passion (Német)

3. Fassung

 

Wenn Orpheus silbern die Laute rührt,

Beklagend ein Totes im Abendgarten,

Wer bist du Ruhendes unter hohen Bäumen?

Es rauscht die Klage das herbstliche Rohr,

Der blaue Teich,

Hinsterbend unter grünenden Bäumen

Und folgend dem Schatten der Schwester;

Dunkle Liebe

Eines wilden Geschlechts,

Dem auf goldenen Rädern der Tag davonrauscht.

Stille Nacht.

 

Unter finsteren Tannen

Mischten zwei Wölfe ihr Blut

In steinerner Umarmung; ein Goldnes

Verlor sich die Wolke über dem Steg,

Geduld und Schweigen der Kindheit.

Wieder begegnet der zarte Leichnam

Am Tritonsteich

Schlummernd in seinem hyazinthenen Haar.

Daß endlich zerbräche das kühle Haupt!

 

Denn immer folgt, ein blaues Wild,

Ein Äugendes unter dämmernden Bäumen,

Dieser dunkleren Pfaden

Wachend und bewegt von nächtigem Wohllaut,

Sanftem Wahnsinn;

Oder es tönte dunkler Verzückung

Voll das Saitenspiel

Zu den kühlen Füßen der Büßerin

In der steinernen Stadt.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de

Passió (Magyar)

3. változat

 

Ha ezüst Orpheus holt-sirató

lantjához ér az esti kertben,

ki vagy te, nyugovó, magas fák alatt?

Zúgatja panaszát az őszi nád,

kéklő tó,

halódva zöldellő fák alatt

s a nővér árnyát követve;

egy vad nem

sötét szerelme,

melytől a nappal arany keréken elsuhan.

Csöndes éj.

 

Sötét fenyők alatt

kő-ölelésben két farkas

keverte össze vérét; a palló fölött

elveszett a felhő aranya,

a gyermekkor türelme, csöndje.

Szembe jön újra a szelíd holttest

a Triton-tónál

jácint-hajában szunnyadón.

Csak széttörne végre a hűvös fő!

 

Mert leskelő kék vad követi egyre

e komorabb utakat

derengő fák alatt,

ébreszti-hajtja sötét összhang,

szelíd téboly;

vagy sötét révülettel teli

húrzene szól

a vezeklő nő hűs lábainál

a kővé vált városban.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

minimap