Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Trakl, Georg: Külváros déli szélben (Vorstadt im Föhn Magyar nyelven)

Trakl, Georg portréja

Vorstadt im Föhn (Német)

Am Abend liegt die Statte öd und braun,

Die Luft von gräulichem Gestank durchzogen.

Das Donnern eines Zugs vom Brückenbogen -

Und Spatzen flattern über Busch und Zaun.

 

Geduckte Hütten, Pfade wirr verstreut,

In Gärten Durcheinander und Bewegung,

Bisweilen schwillt Geheul aus dumpfer Regung,

In einer Kinderschar fliegt rot ein Kleid.

 

Am Kehricht pfeift verliebt ein Rattenchor.

In Körben tragen Frauen Eingeweide,

Ein ekelhafter Zug voll Schmutz und Räude,

Kommen sie aus der Dämmerung hervor.

 

Und ein Kanal speit plötzlich feistes Blut

Vom Schlachthaus in den stillen Fluß hinunter.

Die Föhne färben karge Stauden bunter

Und langsam kriecht die Röte durch die Flut.

 

Ein Flüstern, das in trübem Schlaf ertrinkt.

Gebilde gaukeln auf aus Wassergraben,

Vielleicht Erinnerung an ein früheres Leben,

Die mit den warmen Winden steigt und sinkt.

 

Aus Wolken tauchen schimmernde Alleen,

Erfüllt von schönen Wägen, kühnen Reitern.

Dann sieht man auch ein Schiff auf Klippen scheitern

Und manchmal rosenfarbene Moscheen.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de

Külváros déli szélben (Magyar)

Kietlen estbe barnul a negyed,

szürkés bűz úszik el a levegőben.

A híd alól vonat robaja dörren —

verébhad ugrál a sövény felett.

 

Ijedt kunyhók, szétszórt sikátorok,

a kertek mélyén borzongó kuszáltság,

fülledt düh küldi olykor ordítását,

gyerekcsapatban piros rongy lobog.

 

Szemét közt párzó patkánykar süvít.

Belet visznek az asszonyok kosárszám,

rüh és mocsok a nők rút karavánján,

amint az alkonyból előtünik.

 

S most egy csatorna vastag vért okád

a vágóhídról a csöndes folyóba.

A szél festi a cserjést tarkulóra,

lassu pír kúszik a hullámon át.

 

Suttogás, mely zavart álomba ful.

Vizesgödrökből föllibegő képek,

emlékei talán egy más, előbbi létnek,

mely forró szélből kél és visszahull:

 

Felhők közt fénylő fasorok lebegnek,

szép hintókkal, vakmerő lovagokkal,

majd egy hajó, amint szirtekre rokkan,

és néha álma rózsás mecseteknek.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://forum.index.hu

minimap