Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Trakl, Georg: A lélek tavasza (Frühling der Seele Magyar nyelven)

Trakl, Georg portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Frühling der Seele (Német)

Aufschrei im Schlaf; durch schwarze Gassen stürzt der Wind,

Das Blau des Frühlings winkt durch brechendes Geäst,

Purpurner Nachttau und es erlöschen rings die Sterne.

Grünlich dämmert der Fluß, silbern die alten Alleen

Und die Türme der Stadt. O sanfte Trunkenheit

Im gleitenden Kahn und die dunklen Rufe der Amsel

In kindlichen Gärten. Schon lichtet sich der rosige Flor.

 

Feierlich rauschen die Wasser. O die feuchten Schatten der Au,

Das schreitende Tier; Grünendes, Blütengezweig

Rührt die kristallene Stirne; schimmernder Schaukelkahn.

Leise tönt die Sonne im Rosengewölk am Hügel.

Groß ist die Stille des Tannenwalds, die ernsten Schatten am Fluß.

 

Reinheit! Reinheit! Wo sind die furchtbaren Pfade des Todes,

Des grauen steinernen Schweigens, die Felsen der Nacht

Und die friedlosen Schatten? Strahlender Sonnenabgrund.

 

Schwester, da ich dich fand an einsamer Lichtung

Des Waldes und Mittag war und groß das Schweigen des Tiers;

Weiße unter wilder Eiche, und es blühte silbern der Dorn.

Gewaltiges Sterben und die singende Flamme im Herzen.

 

Dunkler umfließen die Wasser die schönen Spiele der Fische.

Stunde der Trauer, schweigender Anblick der Sonne;

Es ist die Seele ein Fremdes auf Erden. Geistlich dämmert

Bläue über dem verhauenen Wald und es läutet

Lange eine dunkle Glocke im Dorf; friedlich Geleit.

Stille blüht die Myrthe über den weißen Lidern des Toten.

 

Leise tönen die Wasser im sinkenden Nachmittag

Und es grünet dunkler die Wildnis am Ufer, Freude im rosigen Wind;

Der sanfte Gesang des Bruders am Abendhügel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikwelt.de/gedichte/traklg3.htm

A lélek tavasza (Magyar)

Az alvó felkiált; sötét utcákon szél rohan,

törékeny lomb közül a tavasz kékje int,

biborharmat hull s körös-körül kihúnynak a csillagok.

Dereng a zöld folyam, s a vén allé, ezüstösek

a város tornyai. Ó, te szelíd gyönyör

a tovasikló csónakban, ó, te sötétszavu rigó

gyermekkorom kertjében. Már hajnalodik.

 

Ünnepin zúgnak a vizek. Ó, a rét nyirkos árnyai,

a lépdelő vad, zöldellő virágos ág

simítja a kristályhomlokot; csillogó, ringó ladik.

Rózsafelhőkben a dombon halkan zeng a nap.

Mélyen hallgat a fenyőerdő, komoly árnyak a folyón.

 

Tisztaság! Tisztaság! Hol vannak a halál rémítő ujjai,

a kövült szürke hallgatás, az éjszaka sziklái

és a nyugtalan árnyak? Sugárzó nap-örvény.

 

Nővérem, magányos tisztáson láttalak,

dél volt és mélységesen hallgattak az állatok,

vad tölgy alatt minden fehér és ezüstös a virágzó tövis.

Láng énekel szívemben s hatalmas halál.

 

A játékos halakat sötéten körülöleli a víz.

Gyászos óra, néma fohász a naphoz;

idegen a lélek e földön. Áhítatos kék dereng

a kivágott erdő felett és a faluban

mély harangszó kondul fel hosszan; békés kíséret.

 

A holt sápadt pilláin csendben virágzik a mirtusz.

Halkan zengnek a vizek a hanyatló délutánban

és zöldebb a vadon a parton, örömet hoz a piruló szél;

testvérem szelid dala hangzik az alkonyi dombon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap