Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Trakl, Georg: A fiatal szolgáló (Die junge Magd Magyar nyelven)

Trakl, Georg portréja

Die junge Magd (Német)

1.

Oft am Brunnen, wenn es dämmert,

Sieht man sie verzaubert stehen

Wasser schöpfen, wenn es dämmert.

Eimer auf und nieder gehen.

 

In den Buchen Dohlen flattern

Und sie gleichet einem Schatten.

Ihre gelben Haare flattern

Und im Hofe schrein die Ratten.

 

Und umschmeichelt von Verfalle

Senkt sie die entzundenen Lider.

Dürres Gras neigt im Verfalle

Sich zu ihren Füßen nieder.

 

2.

Stille schafft sie in der Kammer

Und der Hof liegt längst verödet.

Im Hollunder vor der Kammer

Kläglich eine Amsel flötet.

 

Silbern schaut ihr Bild im Spiegel

Fremd sie an im Zwielichtscheine

Und verdämmert fahl im Spiegel

Und ihr graut vor seiner Reine.

 

Traumhaft singt ein Knecht im Dunkel

Und sie starrt von Schmerz geschüttelt.

Röte träufelt durch das Dunkel.

Jäh am Tor der Südwind rüttelt.

 

3.

Nächtens übern kahlen Anger

Gaukelt sie in Fieberträumen.

Mürrisch greint der Wind im Anger

Und der Mond lauscht aus den Bäumen.

 

Balde rings die Sterne bleichen

Und ermattet von Beschwerde

Wächsern ihre Wangen bleichen.

Fäulnis wittert aus der Erde.

 

Traurig rauscht das Rohr im Tümpel

Und sie friert in sich gekauert.

Fern ein Hahn kräht. Übern Tümpel

Hart und grau der Morgen schauert.

 

4.

In der Schmiede dröhnt der Hammer

Und sie huscht am Tor vorüber.

Glührot schwingt der Knecht den Hammer

Und sie schaut wie tot hinüber.

 

Wie im Traum trifft sie ein Lachen;

Und sie taumelt in die Schmiede,

Scheu geduckt vor seinem Lachen,

Wie der Hammer hart und rüde.

 

Hell versprühn im Raum die Funken

Und mit hilfloser Geberde

Hascht sie nach den wilden Funken

Und sie stürzt betäubt zur Erde.

 

5.

Schmächtig hingestreckt im Bette

Wacht sie auf voll süßem Bangen

Und sie sieht ihr schmutzig Bette

Ganz von goldnem Licht verhangen,

 

Die Reseden dort am Fenster

Und den bläulich hellen Himmel.

Manchmal trägt der Wind ans Fenster

Einer Glocke zag Gebimmel.

 

Schatten gleiten übers Kissen,

Langsam schlagt die Mittagsstunde

Und sie atmet schwer im Kissen

Und ihr Mund gleicht einer Wunde.

 

6.

Abends schweben blutige Linnen,

Wolken über stummen Wäldern,

Die gehüllt in schwarze Linnen.

Spatzen lärmen auf den Feldern.

 

Und sie liegt ganz weiß im Dunkel.

Unterm Dach verhaucht ein Girren.

Wie ein Aas in Busch und Dunkel

Fliegen ihren Mund umschwirren.

 

Traumhaft klingt im braunen Weiler

Nach ein Klang von Tanz und Geigen,

Schwebt ihr Antlitz durch den Weiler,

Weht ihr Haar in kahlen Zweigen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/17484.html

A fiatal szolgáló (Magyar)

1.

Látni gyakran alkonyatkor,

áll a kútnál elbűvölve,

és vizet húz alkonyatkor,

Száll a vödre föl-le, föl-le.

 

A bükkösben csóka repked.

Mint az árnyék, áll csak ottan.

Szalmasárga haja repked,

patkány nyí az udvarokban.

 

Körülhízelgi a romlás,

gyulladt szemhéját lecsukja.

Bókol száraz, őszi romlás

törte fű eléje bukva.

 

2.

Némán tesz-vesz a szobában,

csönd üli a puszta udvart.

Hallja benn a kis szobában:

egy rigó fúj szomorú dalt.

 

Ezüst képe a tükörben

idegen a szürkületben,

s elsötétül a tükörben,

s oly tiszta, hogy visszaretten.

 

Legény dalol a sötétben,

s ő révülten összeborzad.

Vörös gyöngyöz a sötétben.

Déli szél ajtót nyikorgat.

 

3.

Éjjelente tar mezőkön

lázálomban leng-botorkál.

Mord szél pöröl a mezőkön,

és a fák közt sunyi hold száll.

 

Csillag fénye halaványul,

s bánat ványasztotta fáradt

viasz-arca halaványul.

Nyirkos rothadásszag árad.

 

Búsan zúg a nád a lápon,

s ő vacogva összegunnyad.

Messze kakas szól. A lápon

kel a szürke szigorú nap.

 

4.

A műhelyben zeng a pőröly,

s ő meghőköl ajtajában.

Lángol a legény s a pőröly,

s ő csak néz halálra váltan.

 

Mint álomban, kacagást hall;

s betámolyog a legényhez.

Ó, micsoda kacagást hall:

mint a pöröly, súlyos, érdes.

 

Ont a tűz vad szikrazáport,

s tehetetlen, megbűvölve

csapkodja a szikrazáport,

és bódultan dől a földre.

 

5.

Véznán nyúlik el az ágyán,

ébred édes gyötrelemben,

s látja akkor, mocskos ágyán

arany fények fátyla rebben,

 

s a rezedát ablakában

és a kékes tiszta mennyet.

Olykor a szél ablakába

halk harangbongást terelget.

 

Árnyak futnak át a párnán,

delet kongat nagysokára,

s ő zihálva nyög a párnán,

s feketéllő seb a szája.

 

6.

Este véres lepedőkben

néma fák fölött az égalj.

Erdők gyászszín lepedőkben.

Mezőn lármázó verébraj.

 

Gyolcsfehér a kamra árnyán.

Tetőn galamb búg a csöndbe.

Mint a dögöt bokrok árnyán,

száját legyek lepik döngve.

 

Tánczene zeng a tanyán át,

hegedűhang révületben,

arca úszik a tanyán át,

targallyak közt haja lebben.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap