Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Handke, Peter: Dal a gyermekkorról (Lied Vom Kindsein Magyar nyelven)

Handke, Peter portréja
anonim portréja

Vissza a fordító lapjára

Lied Vom Kindsein (Német)

Als das Kind Kind war,

ging es mit hängenden Armen,

wollte der Bach sei ein Fluß,

der Fluß sei ein Strom,

und diese Pfütze das Meer.

 

Als das Kind Kind war,

wußte es nicht, daß es Kind war,

alles war ihm beseelt,

und alle Seelen waren eins.

 

Als das Kind Kind war,

hatte es von nichts eine Meinung,

hatte keine Gewohnheit,

saß oft im Schneidersitz,

lief aus dem Stand,

hatte einen Wirbel im Haar

und machte kein Gesicht beim fotografieren.

 

Als das Kind Kind war,

war es die Zeit der folgenden Fragen:

Warum bin ich ich und warum nicht du?

Warum bin ich hier und warum nicht dort?

Wann begann die Zeit und wo endet der Raum?

Ist das Leben unter der Sonne nicht bloß ein Traum?

Ist was ich sehe und höre und rieche

nicht bloß der Schein einer Welt vor der Welt?

Gibt es tatsächlich das Böse und Leute,

die wirklich die Bösen sind?

Wie kann es sein, daß ich, der ich bin,

bevor ich wurde, nicht war,

und daß einmal ich, der ich bin,

nicht mehr der ich bin, sein werde?

 

Als das Kind Kind war,

würgte es am Spinat, an den Erbsen, am Milchreis,

und am gedünsteten Blumenkohl.

und ißt jetzt das alles und nicht nur zur Not.

 

Als das Kind Kind war,

erwachte es einmal in einem fremden Bett

und jetzt immer wieder,

erschienen ihm viele Menschen schön

und jetzt nur noch im Glücksfall,

stellte es sich klar ein Paradies vor

und kann es jetzt höchstens ahnen,

konnte es sich Nichts nicht denken

und schaudert heute davor.

 

Als das Kind Kind war,

spielte es mit Begeisterung

und jetzt, so ganz bei der Sache wie damals, nur noch,

wenn diese Sache seine Arbeit ist.

 

Als das Kind Kind war,

genügten ihm als Nahrung Apfel, Brot,

und so ist es immer noch.

 

Als das Kind Kind war,

fielen ihm die Beeren wie nur Beeren in die Hand

und jetzt immer noch,

machten ihm die frischen Walnüsse eine rauhe Zunge

und jetzt immer noch,

hatte es auf jedem Berg

die Sehnsucht nach dem immer höheren Berg,

und in jeder Stadt

die Sehnsucht nach der noch größeren Stadt,

und das ist immer noch so,

griff im Wipfel eines Baums nach dem Kirschen

in einem Hochgefühl wie auch heute noch,

eine Scheu vor jedem Fremden

und hat sie immer noch,

wartete es auf den ersten Schnee,

und wartet so immer noch.

 

Als das Kind Kind war,

warf es einen Stock als Lanze gegen den Baum,

und sie zittert da heute noch.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wim-wenders.com

Dal a gyermekkorról (Magyar)

mikor a gyermek gyermek volt

karját lóbálva ment.

patak helyett bőgő

nagy folyót akart,

s e tócsa helyett a tengert.

 

mikor a gyermek gyermek volt

nem tudta, hogy ő gyermek.

mindennek lelke volt még,

s egy volt minden lélek.

 

mikor a gyermek gyermek volt

semmiről nem volt véleménye.

nem volt megrögzött szokása,

elszaladgált a helyéről,

törökülésben ült,

forgója volt a feje búbján,

és nem grimaszolt ha fényképezték.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

ilyeneket kérdezett folyton:

miért vagyok én én s miért nem te?

miért vagyok én itt, és miért nem ott?

hogy kezdődött az idő, s hol ér véget a tér?

életünk ezen a földön nem csupán egy álom?

mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem

csak egy világ előtti világ csalóka képe?

tényleg létezik a gonosz, és emberek,

akikben benn lakik a gonosz?

hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,

mielőtt lettem nem voltam

és hogy egyszer én, aki én vagyok

nem leszek már az aki vagyok.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

alig ment le a torkán a spenót, a borsó,

a tejberizs, most megeszi mindegyiket,

és nem csak akkor, ha muszáj.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

egyszer idegen ágyban ébredt,

most meg újra és újra.

sok ember tűnt neki szépnek,

most meg csak szerencsés esetben.

látta maga előtt, milyen a paradicsom,

most meg csak sejteni képes.

nem tudta elképzelni a semmit,

most meg undorodik tőle.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

magával ragadta a játék,

most mikor annyi dolga van mint akkor,

most belefeledkezni csak a munkába tud.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,

mint ahogy ma is még.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,

mint ahogy ma is még.

a friss diótól érdes lett a nyelve,

mint ahogy ma is még.

minden hegycsúcson még nagyobb

hegycsúcsra vágyott,

s minden városban egy még nagyobb

város után.

jó érzés volt, mikor a fa csúcsán

cseresznyéért nyúlt,

mint ahogy ma is még.

megijedt minden idegentől,

mint ahogy ma is még.

úgy várta az első havat,

mint ahogy ma is még.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

egy botot lándzsaként a falnak dobott,

s az ott rezeg ma is még.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.donquijote.hu

Kapcsolódó videók


minimap