Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Born, Nicolas: Veszélytelenítve (Entsorgt Magyar nyelven)

Born, Nicolas portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Entsorgt (Német)

So wird der Schrecken ohne Ende langsam
        normales Leben
Zuschauer blinzeln in den Hof
        im Mittagslicht
Kleinstadt, harte Narbe ziegelrot
Gasthaus, wehende Gardinen
und am Schreibtisch ist jetzt gering
        der persönliche Tod
Ich kann nicht sagen, wie die Panik der Materie
        wirkt, wie ich in meiner Panik
die nicht persönlich ist, nur an die
        falschen Wörter komme.
Das sorgend Schöne fehlt mir an Krypton und
        Jod 129. Mir fehlt die Zukunft der Zukunft
mir fehlt sie.
Mir fehlen schon meine Kindeskinder
Erinnerung an die Welten
mir fehlen Folgen, lange Sommer am Wasser
harte Winter, Wolle und Arbeit

Hier entstehen Folgen starker Wörter  
die leblos sind, das verruchte Gesindel
        spürt nichts, sie schließen die Kartelle
keine Ahnung was sie in die Erde setzen
Ahnung nicht, nur Wissen
was sie in die Erde setzen in Luft und Wasser
        für immer
kein Gefühl für «immer». Den Tod
sonderbehandeln sie wie einen Schädling
der gute Tod vergiftet wie die liebe Not.
Was schändet ihr die Gräber meiner Kindeskinder
was plündert ihr den Traum der Materie,
den Traum der Bilder, des Gewebs, der Bücher
        Knochen.

Die Trauer ist jetzt trostlos
die Wut ohne Silbe, all die maskierte Lebendigkeit
all die würgende Zuversicht
Gras stürzt, die Gärten stürzen, niemand
        unterm Geldharnisch fühlt die Wunde
entsorgt zu sein von sich selbst.
Kein Gedicht, höchstens das Ende davon.
        Menschenvorkommen
gefangen in verruchter Vernunft, die sich
        nicht einmal weiß vor Wissenschaft.
Kein Schritt mehr frei, kein Atem
kein Wasser unerfaßt, käufliche Sommerspuren
die Haut der Erde - Fotoabzüge
die betonierte Seele, vorbereitetes Gewimmer
        das dann nicht mehr stattfindet
        vor Stimmgebrochenheit.
Winzige Prozeßrechnungen in der hohlen Hand
beleben die Erde, alleswissende Mutanten
dafür totaler Schutz vor Erfahrungen.
Lebensstatisten, Abgänger. Am Tropf
        der Systeme.

Gekippte Wiesenböschung, Engel, Ungewisse,
warmer Menschenkörper und Verstehn
Gärten hingebreitet, unter Zweigen Bänke ...
..... Schatten ......Laub ... im Wind gesprochen
.........................Samen



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org

Veszélytelenítve (Magyar)

Így lesz lassanként a véget nem érő félelem
az élet megszokott rendje.
Nézők sandítanak be az udvarba
           a déli fényben.
Kisváros, kemény heg téglavörös
vendéglő, lebegő függönyök,
s az íróasztalon most kevés
           az egyéni halál.
El nem tudom mondani, hogyan hat az anyag
pánikja, és a saját pánikomban,
mely nem egyéni, hogyan találok
         csupán üres szavakra.
A gondoskodó szépség hiányzik nekem a
kriptonból és a jód 129-ből. Hiányzik nekem
a jövő jövője nekem hiányzik.
Már most hiányoznak nekem gyermekem
gyermekei a világok emlékei
hiányoznak a sorjázó évek, hosszú nyarak
víz mellett kemény telek és törekvő munka.

Itt tömérdek szó sorjázik csupán,
élettelenül, az elvetemült söpredék
       semmit se érez, kartelleket kötnek
sejtésük sincs mit ültetnek a földbe
nem sejtik, csak tudják, mit
ültetnek a földbe mit bocsátanak a levegőbe
       vizbe mindörökre
nincs érzékük az „örökre". A halált
mint kártevőt úgy kezelik
a jó halál megmérgez mint a szerelmi szükséglet.
Miért gyalázzátok meg unokáim sírját,
miért fosztjátok ki az anyag álmát,
a képek, az izmok, a könyvek, a csontok
álmát.

A gyász vigasztalan már
a düh nem talál szavakat, az álcázott elevenség,
a fuldokló bizakodás,
a fű, a kertek, mind, mind zuhannak, senki
     sem érzi a pénz páncélja alatt, milyen
sebet üt ha megfosztanak önmagunktól.
Nem vers, legfeljebb a vers vége.
     Emberi előfordulás,
foglya az elvetemült értelemnek, mely
    nem tud hova lenni a nagy tudománytól.
Egyetlen lépés sem szabad többé, minden leheletet
minden vizet számbavesznek, megvásárolható
nyári ragyák a föld kérgén - fotómásolatok
a betonozott lélek, előkészített nyüszítés
      melyre aztán nem kerül már sor
      mert megtörik a hangja.
A legkisebb folyamatszámításokat is markukban
tartják, mindentudó mutánsok népesítik be a földet,
viszont teljes a védettségünk a tájékozottsággal
szemben. Életstatiszták, lelépők. A rendszerek
        ügyefogyottja körül.

Megbillent lejtős rétek, angyalok, bizonytalan
meleg emberi test és megértés
tágasan elterülő kertek, ágak alatt padok ...
...árnyékok ...lomb ...a szélbe beszélek
................... magok



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap