Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Artmann, H. C.: mikor a sötét éj (als die dunkle nacht Magyar nyelven)

Artmann, H. C. portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

als die dunkle nacht (Német)

als die dunkle nacht
wie schaum in den gärten zerfiel,
als der frühe hahn
wie eine rote zunge den tag traf,
als ich die augen wieder aufschlug
meinem mädchen zugewendet,
fragte ich: wie kann es sein,
wie kommt es, dass nun schon
so der tau glänzt
und ist doch die sonne
noch brusttief hinter den bergen?

und die erste der lerchen,
liebes kleinod der felder,
warf ihre stimme,
eine münze aus der höhe des himmels,
uns zu:
geht hinaus an den schimmernden bach!
geht hinaus zu den rieselnden weiden!
und wir liefen zu bach und zu weiden
und sahn die erwachsenen nester
und sahn zwischen welle und kiesel
wie sich die forelle durchtrug
und über der brücke fanden wir
die koppeln der pferde und rinder,
aufgescharrt die braune erde,
schöne zeichen der nächtlichen hufe,
ein zerwühltes bett unter flieder
und atmendem geißblatt..

den feuchtgrünen klee küßten wir,
den süßen der fröhlichen blätter;
drei mal schneller schlug mir
das blut meiner freunde,
ein ganz lichter morgen,
lerchendurchpfeilt,
rund in dem tal einer aufgegangenen sonne,
als ich heute mit meinem mädchen
unsre festung verließ..



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ejournal.at

mikor a sötét éj (Magyar)

mikor a sötét éj
szétomlott mint hab a kertben,
mikor a hajnali kakas
mint vörös nyelvet fogadta a napot,
mikor ismét felnyitva szemem
ránéztem a leányra,
hogy lehetséges, kérdeztem magamtól,
mint esett, hogy már így ragyog
a harmat,
mikor a nap még
a hegyek szíve mélyén rejtezik?

és mikor az első pacsirta,
drága kincse a mezőknek,
hangját mint fényes érmét
lehajította az ég magasából
felénk:
menjetek ki a csillogó patakhoz!
menjetek ki a csepergő füzekhez!
és mi kimentünk a patakhoz, füzekhez
és láttuk a felnőtt fészkeket
és láttuk hullám és kavics között
mint siklik át a pisztráng,
a hídon túl meg ott láttuk
a ló- és marhalegelőt,
feltúrva a barna föld,
rajta a paták szép éji nyoma,
feldúlt fekhely orgonabokrok
és lélegző lonc alatt..

megcsókoltuk a nyirkos-zöld lóherét,
az édes vidám leveleket;
háromszor három fricska
verte vörösre arcomat,
teljes ragyogó reggel,
melyen pacsirta röpte hasít át
keresztül-kasul egy napfürdette völgyben,
mikor ma kedvesemmel
elhagytuk várunkat..



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap