Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Brambach, Rainer: Látogatóban Franznál (Besuch bei Franz Magyar nyelven)

Brambach, Rainer portréja

Besuch bei Franz (Német)

Manchmal lösen sich Blätter aus dem Ahorn­geäst; sie segeln auf den Kiesweg herab oder werden vom Wind über die Gräber getrieben. An der Buchshecke bleiben sie hängen.
Ich lese die Namen und Zahlen auf den Steinen und Kreuzen; ein langes Leben, ein kurzes Leben; eines war vor siebzehn Jahren zu Ende, ein anderes vor fünf Jahren und ein drittes in diesem Frühjahr. Genau gesagt, im April.
Ich spucke im Bogen über den Kiesweg. Für Franz. Und weil es für ihn geschieht, gelingt es mir prächtig. Dort, wo die herrlich blauen Astern in der Blechbüchse stehen, liegt Franz.
Er spuckte oft in seine mörtelgrauen Hände. Das war seine Art. Und einmal spuckte er dem zitronengesichtigen Parlier vom Gerüst herunter präzise auf den Kopf. Was für ein Krawall! Der Parlier zappelte unten zwischen Sandhaufen und Bretter­stapeln herum: »Cretino!« schrie er herauf. »Kartoffelfresser!« schrie er.
»Tabaksaft, noch immer das beste Mittel gegen Läuse!« rief Franz nach unten. Ich hielt mich an einer Planke fest; die Welt verschwamm vor meinen Augen, nein, ich habe selten so gelacht.
Wenige Tage später fiel Franz vom Gerüst. Unbegreiflich. Franz fiel fünf Stock­werke tief.
Übrigens hat der Parlier dem Franz verziehen; er kam feierlich schwarz zur Bestattung und hat als einziger geweint.
Verstehe einer diese Südländer!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nexusboard.net

Látogatóban Franznál (Magyar)

A juharfák ágairól itt-ott már hullanak a levelek, rövid lebegés után a kavicsos útra esnek, vagy a sírokra hordja őket a szél. A bukszus sövény útjukat állja.
 Olvasom a neveket és a számokat a köveken és a kereszteken, egy hosszú élet, egy rövid élet, az egyik tizenhét éve ment el, egy másik öt éve, és egy harmadik idén tavasszal. Egészen pontosan: áprilisban.
A kavicsos útra köpök egy jó hegyeset. Franznak. És mivel neki készült, fantasztikusan jól sikerül. Ahol a pompás kék őszirózsák vannak a pléh tartóban, ott fekszik Franz.
Gyakran köpött habarcstól szürke tenyerébe. Ez volt a szokása. És egyszer az állványról sercintett egyet, hajszálpontosan a savanyúképű idegen fejére. Micsoda ribillió támadt! Az idegen ficánkolt alul a homokkupacok és deszkarakások között: – Cretino! – kiabálta felfelé.
– Krumplizabáló! – ordította.
– Dohánylé, nincs is ennél jobb szer tetvek ellen! – kiáltotta neki Franz. Megkapaszkodtam egy deszkában, na ne!- már rég nem nevettem ennyire, szinte beleszédültem.
Pár napra rá Franz leesett az állványról. Felfoghatatlan. Öt emeletet zuhant. Az idegen egyébként megbocsátott Franznak, komor, fekete ünneplőben jött a temetésre és ő volt az egyetlen, aki sírt.
Ki érti ezeket a délieket!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA ford.

minimap