Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Hölderlin, Friedrich: Reggel (Des Morgens Magyar nyelven)

Hölderlin, Friedrich portréja

Des Morgens (Német)

Vom Taue glänzt der Rasen; beweglicher

Eilt schon die wache Quelle; die Buche neigt

   Ihr schwankes Haupt und im Geblätter

      Rauscht es und schimmert; und um die grauen

 

Gewölke streifen rötliche Flammen dort,

Verkündende, sie wallen geräuschlos auf;

   Wie Fluten am Gestade, wogen

      Höher und höher die Wandelbaren.

 

Komm nun, o komm, und eile mir nicht zu schnell,

Du goldner Tag, zum Gipfel des Himmels fort!

   Denn offner fliegt, vertrauter dir mein

      Auge, du Freudiger! zu, solang du

 

In deiner Schöne jugendlich blickst und noch

Zu herrlich nicht, zu stolz mir geworden bist;

   Du möchtest immer eilen, könnt ich,

      Göttlicher Wandrer, mit dir! - doch lächelst

 

Des frohen Übermütigen du, daß er

Dir gleichen möchte; segne mir lieber dann

   Mein sterblich Tun und heitre wieder

      Gütiger! heute den stillen Pfad mir.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/17915.html

Reggel (Magyar)

A fűben harmat gyöngyei; ébred és

szökik a forrás; ejti szelíd fejét

  a lenge nyír és tündökölve

   zizeg a lombja; s amott a szürke

 

felhők körűl már lángkoszorú remeg,

hirdetve, némán, hogy tör elő a fény;

  mint parti hullám, úgy özönlik

   mind magasabbra a szent gomolygás.

 

Jőjj hát, óh Nappal, jőjj, te arany, s ne szállj,

ne törj túlgyorsan fel a zenitre, mert

  bátrabban és bizakodóbban

   mer szemem a mosolyodba nézni,

 

amíg szépséged ifju tekintete

még nem túlbüszke, még nem oly isteni;

  vihetnél persze, égi vándor,

   engemet is!... — De te csak nevetsz a

 

víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik;

áldd meg hát inkább kegyesen a mai

  nap földi művét, és ragyogd be,

   amin a sors visz, a csendes ösvényt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap