Hölderlin, Friedrich: Az élet felénél (Hälfte des lebens Magyar nyelven)

Mit gelben Birnen hänget

Und voll mit wilden Rosen

Das Land in den See,

Ihr holden Schwäne,

Und trunken von Küssen

Tunkt ihr das Haupt

Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn

Es Winter ist, die Blumen, und wo

Den Sonnenschein,

Und Schatten der Erde?

Die Mauern stehn

Sprachlos und kalt, im Winde

Klirren die Fahnen.

Sárga körtékkel és vad

rózsákkal omlik

a tóba a hegy:

óh drága hattyúk,

csókmámorosan

merül fejetek

a szentjózan vízbe.

Jaj nekem, hol kapok, ha

tél lesz, virágokat és

ragyogó napot

és földi árnyat?

Hidegen állnak

a néma falak, a szélben

zörög a szélkakas.