Schiller, Friedrich: Az örömhöz (An die Freude Magyar nyelven)

Freude, schöner Götterfunken,

Tochter aus Elysium!

Wir betreten feuertrunken,

Himmlische, Dein Heiligtum.

Deine Zauber binden wieder,

Was die Mode streng geteilt,

Alle Menschen werden Brüder,

Wo Dein sanfter Flügel weilt.

Seid umschlungen, Ihr Millionen!

Diesen Kuß der ganzen Welt!

Brüder, überm Sternenzelt

Muß ein lieber Vater wohnen!

 

Wem der große Wurf gelungen,

Eines Freundes Freund zu sein,

Wer ein holdes Weib errungen,

Mische seinen Jubel ein!

Ja, wer auch nur eine Seele

Sein nennt auf dem Erdenrund!

Und wer's nie gekonnt, der stehle

Weinend sich aus diesem Bund!

Was den großen Ring bewohnet,

Huldige der Sympathie!

Zu den Sternen leitet sie,

Wo der Unbekannte thronet.

 

Freude trinken alle Wesen

An den Brüsten der Natur;

Alle Guten, alle Bösen

Folgen ihrer Rosenspur.

Küsse gab sie uns und Reben,

Einen Freund, geprüft im Tod;

Wollust ward dem Wurm gegeben,

Und der Cherub steht vor Gott.

Ihr stürzt nieder, Millionen?

Ahnest du den Schöpfer, Welt?

Such' ihn überm Sternenzelt!

Über Sternen muß er wohnen.

 

Freude heißt die starke Feder

In der ewigen Natur.

Freude, Freude treibt die Räder

In der Großen Weltenuhr.

Blumen lockt sie aus den Keimen,

Sonnen aus dem Firmament,

Sphären rollt sie in den Räumen,

Die des Sehers Rohr nicht kennt.

Froh, wie seine Sonnen fliegen

Durch des Himmels prächt'gen Plan,

Laufet, Brüder, eure Bahn,

Freudig, wie ein Held zum Siegen.

 

Aus der Wahrheit Feuerspiegel

Lächelt sie den Forscher an.

Zu der Tugend steilem Hügel

Leitet sie des Dulders Bahn.

Auf des Glaubens Sonnenberge

Sieht man ihre Fahnen wehn,

Durch den Riß gesprengter Särge

Sie im Chor der Engel stehn.

Duldet mutig, Millionen!

Duldet für die beßre Welt!

Droben überm Sternzelt

Wird ein großer Gott belohnen.

 

Göttern kann man nicht vergelten;

Schön ist's, ihnen gleich zu sein.

Gram und Armut soll sich melden,

Mit den Frohen sich erfreun.

Groll und Rache sei vergessen,

Unserm Todfeind sei verziehn,

Keine Tränen soll ihn pressen,

Keine Reue nage ihn.

Unser Schuldbuch sei vernichtet!

Ausgesöhnt die ganze Welt!

Brüder, überm Sternenzelt

Richtet Gott, wie wir gerichtet.

 

Freude sprudelt in Pokalen,

In der Traube goldnem Blut

Trinken Sanftmut Kannibalen,

Die Verzweiflung Heldenmut--

Brüder, fliegt von euren Sitzen,

Wenn der volle Römer kreist,

Laßt den Schaum zum Himmel spritzen:

Dieses Glas dem guten Geist.

Den der Sterne Wirbel loben,

Den des Seraphs Hymne preist,

Dieses Glas dem guten Geist

Überm Sternenzelt dort oben!

 

Festen Mut in schwerem Leiden,

Hilfe, wo die Unschuld weint,

Ewigkeit geschwornen Eiden,

Wahrheit gegen Freund und Feind,

Männerstolz vor Königsthronen, --

Brüder, gält' es Gut und Blut--

Dem Verdienste seine Kronen,

Untergang der Lügenbrut!

Schließt den heil'gen Zirkel dichter,

Schwört bei diesem goldnen Wein:

Dem Gelübde treu zu sein,

Schwört es bei dem Sternenrichter!

 

Rettung von Tyrannenketten,

Großmut auch dem Bösewicht,

Hoffnung auf den Sterbebetten,

Gnade auf dem Hochgericht!

Auch die Toten sollen leben!

Brüder, trinkt und stimmet ein,

Allen Sündern soll vergeben,

Und die Hölle nicht mehr sein.

Eine heitre Abschiedsstunde!

Süßen Schlaf im Leichentuch!

Brüder, einen sanften Spruch

Aus des Totenrichters Mund.

Gyúlj ki, égi szikra lángja,

szent öröm, te drága, szép!

Bűvkörödbe, ég leánya,

ittas szívünk vágyva lép.

Újra fonjuk szent kötésed,

mit szokásunk szétszabott,

egy-testvér lesz minden ember,

hol te szárnyad nyugtatod.

Milliók ti, kart a karba!

Gyúljon csók az ajkakon!

Túl a csillagsátoron

él mindnyájunk édesatyja!

 

Ha célt ért a férfi végül:

társa mellett hű barát,

s kedves nőt nyert hitveséül,

zengje vélünk víg dalát,

s minden szív, ha dobban érte

szív csak egy a földtekén!

Ám ki ezt még el nem érte,

sírva fusson el szegény.

Mind a roppant kör lakóit

szent rokonszenv hassa át!

Csillagokba vonz az át

a rejtelmes égi trónig.

 

Isszuk mind e drága nedvet

a természet keblein.

Jók és rosszak ott repesnek

könnyű rózsaléptein.

Zsenge fürttel, csókkal áldott,

szív hű lángra tőle gyúl:

kéjben úsznak a parányok,

s kerub zengi: szent az Úr!

Milliók ti, porba hulltok?

Érzed, élet, alkotód?

Rejtik őt a csillagok!

Sátrukon túl, él az Úr ott!

 

Ő a rugó, ő az élet,

ösztökéje: az öröm:

tőle, tőle jár a létnek

óraműve bölcs körön:

csíra szárba tőle szökken,

mennynek napja tőle kél:

szférákat hajt mély ködökben,

hova látcső el nem ér.

Boldogan, mint napja lobban

s száll az ég dús térein,

járjatok ti, véreim,

mint a hősök, utatokban.

 

Az igazság tükre mélyén

a tudóssal szembenéz.

Hív erénye sziklaélén

óvja azt, ki tűrni kész.

Fönn a hitnek fényes ormán

lengedeznek zászlai,

s látni őt a szív omoltán

angyalok közt állani.

Milliók ti, tűrjetek csak,

míg a jobb kor napja gyúl.

Csillagsátoron túl az Úr

megjutalmaz érte egy nap.

 

Isteneknek nincs mit adni:

istenülni nagy dolog.

Gyász, szegénység, jöjj: vigadni

várnak ím a boldogok!

Fátyol hulljon bűnre, bajra,

ellenednek megbocsáss:

szívét többé könny ne marja,

ne rágódjék rajta gyász.

Adóskönyvünk elenyésszen,

béküljön meg, aki él.

Mint mi egymást, úgy ítél

minket isten fenn az égben.

 

Szent öröm vet borba lángot:

arany fürtünk nedve bő:

békét isznak kannibálok,

hősi vért a kétkedő.

Ünnepeljünk mind felállva,

míg a kelyhünk körbe megy.

Csapjon égig habja lángja!

Áldjuk a Jó Szellemet!

Kit a csillagár dicsér fenn

és szeráfok zengenek:

áldjuk a Jó Szellemet

csillagsátrán túl az égben!

 

Bátor szív a szenvedésben,

oltalom, ha árva hív,

sírig hűség esküvésben,

mindig nyílt és tiszta szív,

trón előtt is férfi-fenség,

vér, vagyon kell érte bár,

szolgálatnak hű fizetség,

s árulónak rút halál!

Mondjuk e szent kört bezárva

tűz borunkra esküvést,

híven álljuk e kötést:

esküdjünk az ég Urára!

 

Zsarnokláncról szabadulón,

Nagylelkűek lehetünk,

Remény a halálos ágyon;

Hol Főbíránk lesz velünk!

Halottak akarnak élni!

Jó fivérek, együtt lelkek,

Bocsánatért esdekelni.

És eltűnnek a pokol térei.

Derűvel jöjj végső óra!

Édes álom leple mélyén!

Testvér, figyelj a szóra

Égi bíránk vár a végén.