Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: Hegire (Hegire Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Hegire (Német)

Nord und West und Süd zersplittern,
Throne bersten, Reiche zittern,
Flüchte du, im reinen Osten
Patriarchenluft zu kosten,
Unter Lieben, Trinken, Singen
Soll dich Chisers Quell verjüngen.

Dort, im Reinen und im Rechten,
Will ich menschlichen Geschlechten
In des Ursprungs Tiefe dringen,
Wo sie noch von Gott empfingen
Himmelslehr in Erdesprachen
Und sich nicht den Kopf zerbrachen.

Wo sie Väter hoch verehrten,
Jeden fremden Dienst verwehrten;
Will mich freun der Jugendschranke:
Glaube weit, eng der Gedanke,
Wie das Wort so wichtig dort war,
Weil es ein gesprochen Wort war.

Will mich unter Hirten mischen,
An Oasen mich erfrischen,
Wenn mit Karawanen wandle,
Schal, Kaffee und Moschus handle;
Jeden Pfad will ich betreten
Von der Wüste zu den Städten.

Bösen Felsweg auf und nieder
Trösten, Hafis, deine Lieder,
Wenn der Führer mit Entzücken
Von des Maultiers hohem Rücken
Singt, die Sterne zu erwecken
Und die Räuber zu erschrecken.

Will in Bädern und in Schenken,
Heil'ger Hafis, dein gedenken,
Wenn den Schleier Liebchen lüftet,
Schüttelnd Ambralocken düftet.
Ja, des Dichters Liebeflüstern
Mache selbst die Huris lüstern.

Wolltet ihr ihm dies beneiden
Oder etwa gar verleiden,
Wisset nur, daß Dichterworte
Um des Paradieses Pforte
Immer leise klopfend schweben,
Sich erbittend ew'ges Leben.



FeltöltőFordító Kinga
Az idézet forrásaWest-östlicher Divan
Megjelenés ideje

Hegire (Magyar)

Észak, Dél és Nyugat reszket,
birodalmak, trónok vesznek,
Napkeletre, fuss el messze,
ősi szellőt lélegezve!
Szerelem és bor és ének.
úgy ifjodnak ott a vének.

Ott valódi tisztaságban
eredetnek mélyét lássam,
ott kapott a mennyből helyben
dicsőséget földi nyelven
Istentől az emberfajta,
fejüket se törték rajta.

Tisztelték az ősatyákat,
nem viseltek rabigákat,
ifjú korlát megvigasztal:
tágas hit szűk gondolattal.
ott a szó oly ragyogó volt,
mert nem írott, mondott szó volt.

Pásztorokkal keveredni,
oázisba heveredni,
karavánnal elhaladni,
kávét, mósuszt, sált eladni,
mindig új ösvényre hágva,
városokba, pusztaságba!

Sziklás, keskeny úton éjjel
járni Háfiz énekével,
öszvérháton lovagolva,
a vezető úgy dalolna,
csillagokat ébreszteni,
rablóhadat ijeszteni.

Fürdővendég, korcsmavendég,
szent Háfizról elmélkednék,
lányok fátyla meglebbenne,
ámbrafürtjük ringna benne,
s mit a költő súgna lágyan,
fellobogna hurivágyban.

Tőle vajon ki sajnálja?
Ványadt ízzel teljék szája?
Tudd meg, hogy a költő verse
paradicsombeli kertbe
bekopog és ha belépett,
kér magának öröklétet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/04200/04277/04277.htm#3

minimap