Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: Faust (1.2.3.) A Tragédia Első Része. A városfal tövében (Faust (1.2.3.) Der Tragödie erster Teil. Zwinger Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Faust (1.2.3.) Der Tragödie erster Teil. Zwinger (Német)

           In der Mauerhöhle ein Andachtsbild der Mater dolorosa, Blumenkruge davor.

Gretchen (steckt frische Blumen in die Kruge):
Ach neige,
Du Schmerzenreiche,
Dein Antlitz gnädig meiner Not!

Das Schwert im Herzen,
Mit tausend Schmerzen
Blickst auf zu deines Sohnes Tod.

Zum Vater blickst du,
Und Seufzer schickst du
Hinauf um sein' und deine Not.

Wer fühlet,
Wie wühlet
Der Schmerz mir im Gebein?
Was mein armes Herz hier banget,
Was es zittert, was verlanget,
Weißt nur du, nur du allein!

Wohin ich immer gehe
Wie weh, wie weh, wie wehe
Wird mir im Busen hier!
Ich bin, ach! kaum alleine,
Ich wein, ich wein, ich weine,
Das Herz zerbricht in mir.

Die Scherben vor meinem Fenster
Betaut ich mit Tränen, ach!
Als ich am frühen Morgen
Dir diese Blumen brach.

Schien hell in meine Kammer
Die Sonne früh herauf,
Saß ich in allem Jammer
In meinem Bett schon auf.

Hilf! rette mich von Schmach und Tod!
Ach neige,
Du Schmerzenreiche,
Dein Antlitz gnädig meiner Not!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/faust-eine-tragodie-3664/21

Faust (1.2.3.) A Tragédia Első Része. A városfal tövében (Magyar)

               A falmélyedésben Mater Dolorosa,
               előtte virágvázák

GRETCHEN (friss virágot tesz a vázákba)
Ó, hallgass
Te hétfájdalmas
Kegyesen rám s lásd kínomat!
Tőrrel lelkedben,
Száz gyötrelmedben
Nézz fel, látni holt fiad.

Atyádra jajjal
Tekintsz sohajjal,
Szenvedve kínját s kínodat.

Ki látja,
Mi vájja
Minden ízem belül?
Szegény szívembe mi vág itt,
Mitől retteg, mire vágyik,
Te tudod csak egyedül!

Hol járok, merre lépek,
Csak ég, csak ég, csak éget
A keblem mélye benn!
S hull otthon, ah, de könnyen,
A könny, a könny, a könnyem,
Szerteszakad szivem.

Cserép áll ablakomban,
Felitta könnyemet,
Hogy reggel a virágot
Letéptem Teneked.

Hajnalban kis szobámban
Feltündökölt a Nap,
Én keltem még korábban,
Arcomon könnypatak.

Segíts! Csúfságom, halálom ne hagyd!
Ó, hallgass,
Te hétfájdalmas
Kegyesen rám s lásd kínomat!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap