Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: Faust (1.1.9. 9.) A Tragédia Első Része. Gretchen szobája (Faust (1.1.9. 9. Der Tragödie erster Teil. Gretchens Stube Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Faust (1.1.9. 9. Der Tragödie erster Teil. Gretchens Stube (Német)

Gretchen (am Spinnrad, allein):
      Meine Ruh ist hin,
      Mein Herz ist schwer;
      Ich finde sie nimmer
      Und nimmermehr.

      Wo ich ihn nicht hab,
      Ist mir das Grab,
      Die ganze Welt
      Ist mir vergällt.

      Mein armer Kopf
      Ist mir verrückt,
      Meiner armer Sinn
      Ist mir zerstückt.

      Meine Ruh ist hin,
      Mein Herz ist schwer,
      Ich finde sie nimmer
      Und nimmermehr.

      Nach ihm nur schau ich
      Zum Fenster hinaus,
      Nach ihm nur geh ich
      Aus dem Haus.

      Sein hoher Gang,
      Sein edle Gestalt,
      Seines Mundes Lächeln,
      Seiner Augen Gewalt,

      Und seiner Rede
      Zauberfluß,
      Sein Händedruck,
      Und ach! sein Kuß!

      Meine Ruh ist hin,
      Mein Herz ist schwer,
      Ich finde sie nimmer
      Und nimmermehr.

      Mein Busen drängt
      Sich nach ihm hin,
      Ach dürft ich fassen
      Und halten ihn,

      Und küssen ihn,
      So wie ich wollt,
      An seinen Küssen
      Vergehen sollt!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/faust-eine-tragodie-3664/18

Faust (1.1.9. 9.) A Tragédia Első Része. Gretchen szobája (Magyar)

GRETCHEN (a rokkánál, egyedül)
Nyugalmam oda,
Nehéz szivem,
Már soh’se lelem meg,
Nem, sohasem.

Minden temető,
Hol nincsen ő,
A nagyvilág
Hervadt virág.

Szegény fejem
Oly esztelen,
Szegény eszem
Oly szertelen.

Nyugalmam oda,
Nehéz szivem,
Már soh’se lelem meg,
Nem, sohasem.

Én őt lesem csak
Ablak megett,
Őt keresem csak,
Ha elmegyek.

Vas léptei,
Szép termete,
Szája mosolygása,
Sas tekintete.

Nyílik az ajka –
Bűvös szók!
S ha ölel, ah,
Ajkán a csók!

Nyugalmam oda,
Nehéz szivem,
Már soh’se lelem meg,
Nem, sohasem.

A kebelem
Érte eped,
Ah, megragadnom
Mért nem lehet!

És lenne bár
A csókja sok,
Oly sok, hogy abba
Belehalok!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap