Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: Faust (1.1.9. 1) A Tragédia Első Része. Utca (Faust (1.1.9. 1) A Der Tragödie Erster Teil. Straße Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Faust (1.1.9. 1) A Der Tragödie Erster Teil. Straße (Német)

             Faust. Margarete vorübergehend.

Faust:
Mein schönes Fräulein, darf ich wagen,
Meinen Arm und Geleit Ihr anzutragen?

Margarete:
Bin weder Fräulein, weder schön,
Kann ungeleitet nach Hause gehn.

    (Sie macht sich los und ab.)

Faust:
Beim Himmel, dieses Kind ist schön!
So etwas hab ich nie gesehn.
Sie ist so sitt- und tugendreich,
Und etwas schnippisch doch zugleich.
Der Lippe Rot, der Wange Licht,
Die Tage der Welt vergeß ich's nicht!
Wie sie die Augen niederschlägt,
Hat tief sich in mein Herz geprägt;
Wie sie kurz angebunden war,
Das ist nun zum Entzücken gar!

      Mephistopheles tritt auf.

Faust:
Hör, du mußt mir die Dirne schaffen!

Mephistopheles:
Nun, welche?

Faust:
                   Sie ging just vorbei.

Mephistopheles:
Da die? Sie kam von ihrem Pfaffen,
Der sprach sie aller Sünden frei
Ich schlich mich hart am Stuhl vorbei,
Es ist ein gar unschuldig Ding,
Das eben für nichts zur Beichte ging;
Über die hab ich keine Gewalt!

Faust:
Ist über vierzehn Jahr doch alt.

Mephistopheles:
Du sprichst ja wie Hans Liederlich,
Der begehrt jede liebe Blum für sich,
Und dünkelt ihm, es wär kein Ehr
Und Gunst, die nicht zu pflücken wär;
Geht aber doch nicht immer an.

Faust:
Mein Herr Magister Lobesan,
Laß Er mich mit dem Gesetz in Frieden!
Und das sag ich Ihm kurz und gut:
Wenn nicht das süße junge Blut
Heut Nacht in meinen Armen ruht,
So sind wir um Mitternacht geschieden.

Mephistopheles:
Bedenkt, was gehn und stehen mag!
Ich brauche wenigstens vierzehn Tag,
Nur die Gelegenheit auszuspüren.

Faust:
Hätt ich nur sieben Stunden Ruh,
Brauchte den Teufel nicht dazu
So ein Geschöpfchen zu verführen.

Mephistopheles:
Ihr sprecht schon fast wie ein Franzos;
Doch bitt ich, laßt's Euch nicht verdrießen:
Was hilft's, nur grade zu genießen?
Die Freud ist lange nicht so groß,
Als wenn Ihr erst herauf, herum
Durch allerlei Brimborium,
Das Püppchen geknetet und zugericht't
Wie's lehret manche welsche Geschicht.

Faust:
Hab Appetit auch ohne das.

Mephistopheles:
Jetzt ohne Schimpf und ohne Spaß:
Ich sag Euch, mit dem schönen Kind
Geht's ein für allemal nicht geschwind.
Mit Sturm ist da nichts einzunehmen;
Wir müssen uns zur List bequemen.

Faust:
Schaff mir etwas vom Engelsschatz!
Führ mich an ihren Ruheplatz!
Schaff mir ein Halstuch von ihrer Brust,
Ein Strumpfband meiner Liebeslust!

Mephistopheles:
Damit Ihr seht, daß ich Eurer Pein
Will förderlich und dienstlich sein'
Wollen wir keinen Augenblick verlieren,
Will Euch noch heut in ihr Zimmer führen.

Faust:
Und soll sie sehn? sie haben?

Mephistopheles:
                                            Nein!
Sie wird bei einer Nachbarin sein.
Indessen könnt Ihr ganz allein
An aller Hoffnung künft'ger Freuden
In ihrem Dunstkreis satt Euch weiden.

Faust:
Können wir hin?

Mephistopheles:
                       Es ist noch zu früh.

Faust:
Sorg du mir für ein Geschenk für sie! (Ab.)

Mephistopheles:
Gleich schenken? Das ist brav! Da wird er reüssieren!
Ich kenne manchen schönen Platz
Und manchen altvergrabnen Schatz;
Ich muß ein bißchen revidieren. (Ab.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/faust-eine-tragodie-3664/10

Faust (1.1.9. 1) A Tragédia Első Része. Utca (Magyar)

         Faust. Margarete, arrajártában


FAUST
Szép Kisasszony, szabad-e, kérem,
Karomat nyújtanom és elkísérnem?

MARGARETE
Se nem szép, se asszony, se kis,
Hazatalálok egyedül is! (Kitépi magát és el)

FAUST
Egek, e gyermeklány de szép!
Nem láttam ilyesmit se még!
Mily erkölcs- és illemtudó,
S a nyelve is felvágva jól.
Csillag szemét, vér ajakát
El nem feledem, míg a világ!
S ahogy lesütve az a szem,
Bevésve mélyen szívemben;
S ahogy kiadta utamat,
Az végképp magával ragad!


     (Mephistopheles be)

FAUST
Hé, e lányt nekem megszerezd!

MEPHISTOPHELES
Jó, melyiket?

FAUST
                    Épp itt futott.

MEPHISTOPHELES
Azt-e? A pap kit el épp most eresztett
És minden bűn alól feloldozott?
Most osontam el éppen ott;
Láthatsz benne egy bűntelent,
Ki épp a semmit gyónni ment;
Semmi hatalmam efelett!

FAUST
Mért? Tizennégy már meglehet.

MEPHISTOPHELES
Olyan vagy, mint Ledér Jenő:
Azt hiszi, minden virág neki nő,
Hogy nincs trófea oly szerény,
Mitől ne hízna a gyűjtemény.
De mindennek határa van.

FAUST
Jó Rendesi doktor uram,
Hagyjon a törvénnyel kend békét!
És most megmondom kereken:
A kis édes ha nem pihen
Még ma este a keblemen,
Az éjszaka elválunk mi végképp.

MEPHISTOPHELES
Gondolja meg, mi megy s marad!
Tizennégy nap is elszalad,
Csak míg egy alkalmat kilesnék.

FAUST
Szabad órám csak volna hét,
Nem kellene ördögsegéd,
Hogy elcsábítsak ilyen csöpp teremtést.

MEPHISTOPHELES
Már szinte mint egy francia;
De kérdem, csak kedvét ne szegjem:
Mi jó a hamar élvezetben?
Sokkal jobb megkóstolnia,
Ha tetőtől-talpig előbb
Szí-szók, etye-petyék között
Meggyúrta-puhítta a kisbabát,
Mint tanítják talján históriák.

FAUST
Étvágyam anélkül se rossz.

MEPHISTOPHELES
Tegyük a tréfát félre most.
Egyhamar, értse végre meg,
Nem kapható meg a szép gyerek.
Rohammal nem vehető be semmi;
Itt Fondorlattal kell bemenni.

FAUST
E kincstől egy tárgyat szerezz!
A nyugvóhelyére vezess!
Szerezz egy kendőt, keszkenőt,
Drágámról harisnyakötőt!

MEPHISTOPHELES
Hát csak azért, hogy lássa Kegyed,
Kínjának elébe megyek:
Ne legyen perc elvesztegetve egy sem,
Hogy még ma szobájába vezessem.

FAUST
S meglátom? Megkapom-e?

MEPHISTOPHELES
                                         Nem!

Egy szomszédnéninél leszen.
Közben egyedül, fesztelen,
Jövő örömön, kéjreményen
Legelhet Ön az ő légkörében.

FAUST
Indulhatunk?

MEPHISTOPHELES
                    Még túl korai.

FAUST
Ajándékot gondolj ki neki! (El)

MEPHISTOPHELES
Már ajándék? Derék! Fog sikerülni bármi!
Én sok szép helyet ismerek,
Sok rég elásott kincseket;
Itt az idő revideálni.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap