Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: Maradandóság a változásban (Dauer im Wechsel Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja
Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

Dauer im Wechsel (Német)

Hielte diesen frühen Segen,

Ach, nur Eine Stunde fest!

Aber vollen Blütenregen

Schüttelt schon der laue West.

Soll ich mich des Grünen freuen,

Dem ich Schatten erst verdankt?

Bald wird Sturm auch das zerstreuen,

Wenn es falb im Herbst geschwankt.

 

Willst du nach den Früchten greifen,

Eilig nimm dein Teil davon!

Diese fangen an zu reifen,

Und die andern keimen schon;

Gleich mit jedem Regengusse

Ändert sich dein holdes Tal,

Ach, und in demselben Flusse

Schwimmst du nicht zum zweitenmal.

 

Du nun selbst! Was felsenfeste

Sich vor dir hervorgetan,

Mauern siehst du, siehst Paläste

Stets mit andern Augen an.

Weggeschwunden ist die Lippe,

Die im Kusse sonst genas,

Jener Fuß, der an der Klippe

Sich mit Gemsenfreche maß.

 

Jene Hand, die gern und milde

Sich bewegte, wohlzutun,

Das gegliederte Gebilde,

Alles ist ein andres nun.

Und was sich an jener Stelle

Nun mit deinem Namen nennt,

Kam herbei wie eine Welle,

Und so eilts zum Element.

 

Laß den Anfang mit dem Ende

Sich in Eins zusammenziehn!

Schneller als die Gegenstände

Selber dich vorüberfliehn!

Danke, daß die Gunst der Musen

Unvergängliches verheißt,

Den Gehalt in deinem Busen

Und die Form in deinem Geist.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de

Maradandóság a változásban (Magyar)

Maradna, ah, csak egy órát

ez a zsenge áradat!

De már szirmot záporoz rád

röptében a langy nyugat.

Örüljek a zöldnek újra,

mely árnyával üdített?

Hull az őszben megfakúlva

és szétszórják a szelek.

 

Ha gyümölcs kell, gyorsan, bátran

nyúljon érte a kezed!

Ez itt érik, s már nyomában

csiráznak a többiek;

drága völgyed minden felhő-

szakadással változik,

és kétszer a tovalejtő

vízben ember nem úszik.

 

S nézd magadat! Ami nemrég

kő volt, örök szirt-darab,

mindig más-más szemmel szemlélsz

palotákat, falakat.

Hol az ajak, mely a csókban

máskor gyógyulást talált,

és amely a szirtbozótban

zergét játszott, hol a láb?

 

A szelíd és dolgos ujjak

a mozgékony, könnyű kéz,

a tagozott alakúlat

eltűnt, más lett az egész.

S ami, helyére nyomulván,

most viseli nevedet,

úgy érkezett, mint egy hullám,

s az elemhez úgy siet.

 

Kezdet és Vég halhatatlan

egység, fond csak össze, fond!

Röppenj tova, még gyorsabban.

mint ők, te a tárgyakon!

Hogy örök a Vers hatalma,

hála érte, köszönet:

tartalmát a szíved adja

s a formát a szellemed.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

Kapcsolódó videók


minimap