Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: A bűvészinas (Der Zauberlehrling Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Der Zauberlehrling (Német)

Hat der alte Hexenmeister
Sich doch einmal wegbegeben!
Und nun sollen seine Geister
Auch nach meinem Willen leben.
Seine Wort’ und Werke
Merkt’ ich, und den Brauch,
Und mit Geistesstärke
Thu’ ich Wunder auch.

Walle! Walle
Manche Strecke,
Daß, zum Zwecke,
Wasser fließe,
Und mit reichem vollem Schwalle
Zu dem Bade sich ergieße.

Und nun komm, du alter Besen!
Nimm die schlechten Lumpenhüllen;
Bist schon lange Knecht gewesen;
Nun erfülle meinen Willen!
Auf zwey Beinen stehe,
Oben sey ein Kopf,
Eile nun und gehe
Mit dem Wassertopf!

Walle! Walle
Manche Strecke,
Daß, zum Zwecke,
Wasser fließe,
Und mit reichem vollem Schwalle
Zu dem Bade sich ergieße.

Seht, er läuft zum Ufer nieder;
Wahrlich! ist schon an dem Flusse,
Und mit Blitzesschnelle wieder
Ist er hier mit raschem Gusse.
Schon zum zweitenmale!
Wie das Becken schwillt!
Wie sich jede Schale
Voll mit Wasser füllt!

Stehe! stehe!
Denn wir haben
Deiner Gaben
Vollgemessen! –
Ach, ich merk’ es! Wehe! wehe!
Hab’ ich doch das Wort vergessen!

Ach das Wort, worauf am Ende
Er das wird, was er gewesen.
Ach, er läuft und bringt behende!
Wärst du doch der alte Besen!
Immer neue Güsse
Bringt er schnell herein,
Ach! und hundert Flüsse
Stürzen auf mich ein.

Nein, nicht länger
Kann ich’s lassen;
Will ihn fassen.
Das ist Tücke!
Ach! nun wird mir immer bänger!
Welche Miene! welche Blicke!

O, du Ausgeburt der Hölle!
Soll das ganze Haus ersaufen?
Seh’ ich über jede Schwelle
Doch schon Wasserströme laufen.
Ein verruchter Besen,
Der nicht hören will!
Stock, der du gewesen,
Steh doch wieder still!

Willst’s am Ende
Gar nicht lassen?
Will dich fassen,
Will dich halten,
Und das alte Holz behende
Mit dem scharfen Beile spalten.

Seht, da kommt er schleppend wieder!
Wie ich mich nun auf dich werfe,
Gleich, o Kobold, liegst du nieder;
Krachend trifft die glatte Schärfe.
Wahrlich! brav getroffen!
Seht, er ist entzwey!
Und nun kann ich hoffen,
Und ich athme frei!

Wehe! wehe!
Beide Theile
Stehn in Eile
Schon als Knechte
Völlig fertig in die Höhe!
Helft mir, ach! ihr hohen Mächte!

Und sie laufen! Naß und nässer
Wird’s im Saal und auf den Stufen.
Welch entsetzliches Gewässer!
Herr und Meister! hör’ mich rufen! –
Ach da kommt der Meister!
Herr, die Noth ist groß!
Die ich rief, die Geister,
Werd’ ich nun nicht los.

„In die Ecke,
Besen! Besen!
Seyd’s gewesen.
Denn als Geister
Ruft euch nur, zu seinem Zwecke,
Erst hervor der alte Meister.“

   

................................

Paul Dukas : The Sorcerer's Apprentice - Stokowski

https://www.youtube.com/watch?v=Gkj2QeogAsU

Chicago Symphony Orchestra/Martinon:

https://www.youtube.com/watch?v=st97ELePDdU



Az idézet forrásahttp://de.wikisource.org

A bűvészinas (Magyar)

No hát, csakhogy végre elment
Vén varázslóm a csudába!
Most ez a sok háziszellem
Énrám fog hallgatni máma.
Mit mondva mit művel,
Láttam, s hogy hogyan.
Szellemi erővel
Varázslok magam!

Rajta! Rajta!
Dús erekbe’
Sisteregve
Víz kijöjjön
És bőséges áradatja
A dézsába özönöljön!

Gyere hát, te ósdi partvis,
Te, s nyűtt cirkod, ringyed-rongyod;
Szolga vagy te, már azért is
Tedd, mit neked mondva-mondok!
Jöjj-menj dupla lábon!
Indulj! Rajta! Föl!
Oda-vissza járjon
A vizesvödör!

Rajta! Rajta!
Dús erekbe’
Sisteregve
Víz kijöjjön
És bőséges áradatja
A dézsába özönöljön!

Ni, a folyópartra futva
Viszi tölteni a vödröt,
S nagy sebesen itt van újra;
Egy adagot már beöntött.
Másodszorra mostan!
A víz csak dagad!
Tölti vele gyorsan
A poharakat.

Állj, meg seprő!
Amit adtál,
Sok is az már,
Majd’ elázok.
Van elég, jaj! Elegendő!
Elfeledtem a varázsszót!

Azt a szót, mitől a teste
Lesz, mi volt: egy ócska eszköz.
Jaj! Hordja, hordja sietve!
Térj vissza a szemetedhöz!
Folyton új adag van
Mit a házba visz.
Száz és száz patakban
Tör rám már a víz.

Ez már itten
Tarthatatlan;
Megragadjam?
Mi a titka?
Jaj,összszorul a szívem!
Rémült szemem tágra nyitva!

Te gonosz, pokoli fajzat!
A házunkat vízbe fojtja!
Nedves és dagad az aljzat,
Mintha be a tenger folyna.
Durva jószág, rosszul szolgál,
Szavamra nem ad.
Légy bot újra, ami voltál!
Állítsd meg magad!

Hogy’ nem fárad!
Fogsz-e szűnni?
Mélybe tűnni?
El vagy veszve!
Azt a régi ócska fádat
Kettévágja majd e fejsze!

Megint csak ott jön bicegve,
Most kell rádugorni végre,
S lerogysz, földre heveredsz le;
Vágjon szét a fejsze éle!
Eltalálva szépen!
Kettétört a bot!
Most pedig, remélem,
Megszabadulok.

Jaj, ne lássam!
Mind a két fél
Újra kél s él,
Lábra kapnak,
Készek munkálni csodásan!
Segítség, magas Hatalmak!

Már szaladnak! Víz alatt van
A nagyterem meg a lépcső.
A vízvész elmondhatatlan!
Jöjjön egy Mentő, a Végső!
Jön a Mester éppen!
Uram, halljad ezt:
Szellemet idéztem,
S az most nem ereszt.

„Be a sutba,
Seprüfajzat!
Nem szalajthat
Szellemeket,
Csak az, ki a célt is tudja:
Csak a Mester – neki lehet.

    

.................................

Dukas: A Bűvészinas, Budapesti Filharmóniai Társaság/Madaras Jenő:

https://www.youtube.com/watch?v=CGmXcUEiuvU



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

Kapcsolódó videók


minimap