Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: Absalom bukása (Absaloms Abfall Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Absaloms Abfall (Német)

Sie hoben sie mit Geblitz: 
der Sturm aus den Hörnern schwellte 
seidene, breitgewellte 
Fahnen. Der herrlich Erhellte 
nahm im hochoffenen Zelte, 
das jauchzendes Volk umstellte, 
zehn Frauen in Besitz, 

die (gewohnt an des alternden Fürsten 
sparsame Nacht und Tat) 
unter seinem Dürsten 
wogten wie Sommersaat. 

Dann trat er heraus zum Rate. 
wie vermindert um nichts, 
und jeder, der ihm nahte, 
erblindete seines Lichts. 

So zog er auch den Heeren 
voran wie ein Stern dem Jahr; 
über allen Speeren 
wehte sein warmes Haar, 
das der Helm nicht fasste, 
und das er manchmal hasste, 
weil es schwerer war 
als seine reichsten Kleider. 

Der König hatte geboten, 
dass man den Schönen schone. 
Doch man sah ihn ohne 
Helm an den bedrohten 
Orten die ärgsten Knoten 
zu roten Stücken von Toten 
auseinanderhaun. 
Dann wusste lange keiner 
von ihm, bis plötzlich einer 
schrie: Er hängt dort hinten 
an den Terebinthen 
mit hochgezogenen Braun. 

Das war genug des Winks. 
Joab, wie ein Jäger, 
erspähte das Haar -: ein schräger 
gedrehter Ast: da hings. 
Er durchrannte den schlanken Kläger, 
und seine Waffenträger 
durchbohrten ihn rechts und links. 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de/090015absalomsabfall.html

Absalom bukása (Magyar)

Villámlottak a kürtök:
a zászló fénybe fúrdött
s a harsonák zajától
megduzzadt. És a bátor
szép ifju imperátor
a hűvösöblű sátor
mélyébe vitte át
tíz ifju asszonyát,
 
kik (apja hűvös ajka
csókolta még e nőket)
úgy ringtak, mint a sajka,
mert ő ringatta őket.
És a tanácsba ment ő
oly könnyedén, mint máskor
s a szépségén merengő
szédült e ragyogástól.
 
Majd hadba száll kevélyen
s ragyog, akár a csillag;
és minden dárdaélen
haja csigája ring csak,
mit még sisak se föd be,
úgy hogy gyakran gyülölte,
mert súlyos diszruhája
sem volt nehezebb nála.
 
A Király parancsba tette,
kiméljék Őt, a Szépet.
De hogy a hadba lépett,
sisaktalan, a tépett
marakodó seregbe,
vitézkedett felette
a vérpiros gomolyban.
 
Soká nem tudták, hol van,
a hulla-hegybe botlók,
míg egy kiáltott: Ott lóg,
ahol a cserfa zöldel,
magasra vont szemölddel.
 
Joáb mint a vadorzó
meglátta a haját: - a porzó
ágon lógott a torzó.
Indult már, hogy lerántsa,
átdöfte szíve alját,
aztán jobbját s a balját
átszúrta más két lándzsa...



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásamek.oszk.hu

minimap