Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Rilke, Rainer Maria: Nápoly, egy nappal húsvét előtt (Vor-Ostern, Neapel Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Vor-Ostern, Neapel (Német)

Morgen wird in diesen tiefgekerbten
Gassen, die sich durch getürmtes Wohnen
unten dunkel nach dem Hafen drängen,
hell das Gold der Prozessionen rollen;
statt der Fetzen werden die ererbten
Bettbezüge, welche wehen wollen,
von den immer höheren Balkonen
(wie in Fließendem gespiegelt) hängen.
 
Aber heute hämmert an den Klopfern
jeden Augenblick ein voll Bepackter,
und sie schleppen immer neue Käufe;
dennoch stehen strotzend noch die Stände.
An der Ecke zeigt ein aufgehackter
Ochse seine frischen Innenwände,
und in Fähnchen enden alle Läufe.
Und ein Vorrat wie von tausend Opfern
drängt auf Bänken, hängt sich rings um Pflöcke,
zwängt sich, wölbt sich, wälzt sich aus dem Dämmer
aller Türen, und vor dem Gegähne
der Melonen strecken sich die Brote.
Voller Gier und Handlung ist das Tote;
doch viel stiller sind die jungen Hähne
und die abgehängten Ziegenböcke
und am allerleisesten die Lämmer,
die die Knaben um die Schultern nehmen
und die willig von den Schritten nicken;
während in der Mauer der verglasten
spanischen Madonna die Agraffe
und das Silber in den Diademen
von dem Lichter-Vorgefühl beglänzter
schimmert. Aber drüber in dem Fenster
zeigt sich blickverschwenderisch ein Affe
und führt rasch in einer angemaßten
Haltung Gesten aus, die sich nicht schicken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de

Nápoly, egy nappal húsvét előtt (Magyar)

Holnap itt e vájt sikátorokban,
melyek partig torlanak a mélyben,
át a föltoronyló házak árnyán,
víg-arany processziók ömölnek,
rongyok helyett lelkesedve lobban
ó cihák damasztja künn a szélben
(mint vizen tükörkép) lengve márvány
balkonok soráról, egyre föllebb.
 
Ám ma folyton kong a kapu-gyűrü,
gazda, szolga megpakolva rázza,
dől az áru, hordják szakadatlan,
s mégis tömve állanak a boltok.
Lenn a sarkon egy ökör kibontott
gyomra tátog frissen, vérben ázva,
minden lába vászonburkolatban.
Ezer áldozat szorong a sűrű
léceken vagy körbe csüng karókon,
s törlik, árad, nyüzsg a bolt homályán,
túl az ajtón. Arrább dinnye ásít,
dinnye mellett nyujtódzó cipó-raj.
Csupa tett a holt, és tüzes óhaj,
de az árva-gyönge csirke más itt,
csöndes, mint a kecskebak a dróton,
s mindőjük közt leghalkabb a bárány,
egy ügyes fiú nyakába dobja,
s indul - és a bús fej föl-le billen –
s hol spanyol Madonna áll a fülkén
üveg alatt, ott a fali csillám
és ezüst ék izzóbban ragyog ma –
sejtik a Fényt és sugarasabbak.
Ámde szemközt egy majom az ablak
négyszögébe robban, mint a villám,
s vakmerőn forog, riszálva, fürgén,
úgy, ahogy nem tűri már az illem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. L.

minimap