Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: Szent Kristóf (Sankt Christofferus Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Sankt Christofferus (Német)

Die große Kraft will für den Größten sein.

Nun hofft er, ihm endlich hier zu dienen

an dieses Flusses Furt; er kam von zwein

berühmten Herren, die ihm klein erschienen,

und ließ sich dringend mit dem dritten ein:

 

den er nicht kannte; den er durch Gebet

und Fastenzeiten nicht auf sich genommen,

doch der im Ruf steht, jedem nachzukommen

der alles lässt und für ihn geht.

 

So trat er täglich duch den vollen Fluss -

Ahnherr der Brücken, welche steinern schreiten, -

und war erfahren auf den beiden Seiten

und fühlte jeden, der hinüber muss.

 

Und ruhte nachts in dem geringen Haus,

gefasst zu handeln, jeder Stimme inne,

und atmete die Mühe mächtig aus,

genießend das Geräumige seiner Sinne.

 

Dann rief es einmal, dünn und hoch: ein Kind.

Er erhob sich groß, dass er es überführe;

doch wissend, wie die Kinder ängstlich sind,

trat er ganz eingeschränkt aus seiner Türe

und bückte sich -: und draußen war Nachtwind.

 

Er murmelte: Was sollte auch ein Kind...?

nahm sich zurück mit einem großen Schritte

und lag in Frieden und entschlief geschwind.

Aber da war es wieder, voller Bitte.

Er spähte wieder -: draußen war Nachtwind.

 

Da ist doch keiner, ober bin ich blind?

warf er sich vor und ging noch einmal schlafen,

bis ihn dieselben Laute zwingend lind

noch einmal im verdeckten Innern trafen:

Er kam gewaltig:

                        draußen war ein Kind.

 



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.rilke.de

Szent Kristóf (Magyar)

A nagy erő a legnagyobb úré.

Remélte: itt most végre őt szolgálja

a gázlónál. Két híres mesteré

volt eddig. Őket kicsinynek találta

s ezért indult egy harmadik felé,

 

kit nem ismert. Se imádság, se böjt

nem vitt hozzá, de híre azt regélte,

hogy maga megy el ahhoz, aki érte

mindent elhágy, keresve őt.

 

A nagy folyót naponta szelte át,

mint kőhidaknak keményléptű őse,

ki mindkét parton otthon van, s előre

érkezni érzi minden utasát.

 

Egy kis kunyhóban hált meg éjszaka

s közben fülelt, figyelve minden neszre,

zihált fujtatva roppant mellkasa

a belső tágasságnak örvendezve.

 

Aztán hang csendült: oly vékonyka, mint

egy gyermeké. Fölkelt, hogy átsegítse,

de félt, hogy elrémiszti, és amint

kibújt az ajtón, leguggolt: kicsinyre

törpült, - de éji szél fogadta kint.

 

Morgott magában: mit keresne itt

egy gyermek? S visszatért nagyokat lépve;

ledőlt és békén elaludt megint.

Ám szólt a hang és most már híva-kérve.

Kinézett, - éji szél fogadta kint.

 

"Tán vak vagyok, - vagy ott kinn senki sincs?"

Magát kárpálva dőlt le fekhelyére,

de ugyanaz a hang hívta megint,

most már a szive rejtekét elérve.

Nagyot lépett:

                  - egy Gyermek várta kint.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap