Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orfeuszhoz II. 2 (Die sonette an Orpheus II 2 Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Die sonette an Orpheus II 2 (Német)

So wie dem Meister manchmal das eilig

nähere Blatt den wirklichen Strich

abnimmt: so nehmen oft Spiegel das heilig

einzige Lächeln der Mädchen in sich,

 

wenn sie den Morgen erproben, allein,-

oder im Glanze der dienenden Lichter.

Und in das Atmen der echten Gesichter,

später, fällt nur ein Widerschein,

 

Was haben Augen einst ins umrußte

lange Verglühn der Kamine geschaut:

Blicke des Lebens, für immer verlorne.

 

Ach, der Erde, wer kennt die Verluste?

Nur, wer mit dennoch preisendem Laut

sänge das Herz, das ins Ganze geborne.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.net.au

Szonettek Orfeuszhoz II. 2 (Magyar)

Mint a papírlap, bár hevenyészve,

a mester igaz vonalát veszi át:

néha tükörlap szívja be mélyre

a lányok egyetlen, igaz mosolyát,

 

ha a hajnalt próbálják, egyedül -

vagy szolgai fénnyel villan a lámpa.

És csak a visszfény gyönge sugára

az, mi való arcokra derül.

 

Mi mindent láttak a lassu parázsban

kormosan izzani régi szemek:

a lét szemei, s elvesztek örökre.

 

De ki tudja, mi vész el a földi világban?

Csakis az, ki dicsérni erős a szivet,

mely mégis a teljest kapta örökbe.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. N. Á.

minimap