Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Rilke, Rainer Maria: Abiság (Abisag Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Abisag (Német)

I

Sie lag. Und ihre Kinderarme waren

von Dienern um den Welkenden gebunden,

auf dem sie lag die süßen langen Stunden,

ein wenig bang vor seinen vielen Jahren.

 

Und manchmal wandte sie in seinem Barte

ihr Angesicht, wenn eine Eule schrie;

und alles, was die Nacht war, kam und scharte

mit Bangen und Verlangen sich um sie.

 

Die Sterne zitterten wie ihresgleichen,

der Duft ging suchend durch das Schlafgemach,

der Vorhang rührte sich und gab ein Zeichen,

und leise ging ihr Blick dem Zeichen nach - .

 

Aber sie hielt sich an dem dunkeln Alten,

und von der Nacht der Nächte nicht erreicht,

lag sie auf seinem fürstlichen Erkalten

jungfräulich und wie eine Seele leicht.

 

II

Der König saß und sann den leeren Tag

getaner Taten, ungefühlter Lüste

und seiner Lieblingshündin, der er pflag - ,

Aber am Abend wölbte Abisag

sich über ihm. Sein wirres Leben lag

verlassen wie verrufne Meeresküste

unter dem Sternbild ihrer stillen Brüste.

 

Und manchmal, als ein Kundiger der Frauen,

erkannte er durch seine Augenbrauen

den unbewegten, küsselosen Mund;

und sah: ihres Gefühles grüne Rute

neigte sich nicht herab zu seinem Grund.

Ihn fröstelte. Er horchte wie ein Hund

und suchte sich in seinem letzten Blute.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

Abiság (Magyar)

I

Feküdt. Gyereklány-karját ráhelyezték

s odafonták szolgák a fonnyadóra,

akin feküdt; telt sok-sok lassu óra,

és rémítő volt a roppant öregség.

 

S arcát olykor az aggastyán-szakállba

fúrta, mikor bagoly szólt élesen;

s mindaz, mi éj volt, jött, és körbeszállta

csapatban őt a vágy és félelem.

 

A csillagok rokon módra remegtek,

kutatva illat járt át a szobán,

a függöny moccant, jelt adott, s a jelnek

utána fordult szeme tétován.

 

De nem próbált meg elhúzódni mégsem,

s érintetlen az éjek éjjelén,

feküdt a vén, királyi dermedésen

szűziesen, s lélekként könnyedén.

 

II

Ült a király, múlatta a napot,

mult tetteken, volt vágyakon merengve,

s kedvenc szukáján, mit ápolgatott.

De Abiság ráboltozódva este

föléhajolt. S élete elhagyott

part lett, a tenger szikkadt, puszta medre,

s a lánymell: csöndes csillagkép felette.

 

S mint asszonyok értője, néha-néha

szemöldökén át meglátta a néma,

csóktalan száj nem-rezgő hajlatát;

s látta: érzelme zöldszin vesszejével

a lány az ő föld-mélyéhez nem ér el.

Fázott. S kereste, lesve, mint kutyák,

utolsó csepp vérében önmagát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. N. Á.

minimap