Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: Mert, Uram, a nagyvárosok (Denn, Herr, die großen Städte sind Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Denn, Herr, die großen Städte sind (Német)

Denn, Herr, die großen Städte sind
Verlorene und Aufgelöste;
wie Flucht vor Flammen ist die größte, -
und ist kein Trost, dass er sie tröste,
und ihre kleine Zeit verrinnt.

Da leben Menschen, leben schlecht und schwer,
in tiefen Zimmern, bange von Gebärde,
geängsteter denn eine Erstlingsherde;
und draußen wacht und atmet deine Erde,
sie aber sind und wissen es nicht mehr.

Da wachsen Kinder auf an Fensterstufen,
die immer in demselben Schatten sind,
und wissen nicht, dass draußen Blumen rufen
zu einem Tag voll Weite, Glück und Wind, -
und müssen Kind sein und sind traurig Kind.

Da blühen Jungfraun auf zum Unbekannten
und sehnen sich nach ihrer Kindheit Ruh;
das aber ist nicht da, wofür sie brannten,
und zitternd schließen sie sich wieder zu.
Und haben in verhüllten Hinterzimmern
die Tage der enttäuschten Mutterschaft,
der langen Nächte willenloses Wimmern
und kalte Jahre ohne Kampf und Kraft.
Und ganz im Dunkel stehn die Sterbebetten,
und langsam sehnen sie sich dazu hin;
und sterben lange, sterben wie in Ketten
und gehen aus wie eine Bettlerin.

 
Das Buch von der Armut und dem Tode



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

Mert, Uram, a nagyvárosok (Magyar)

Mert, Uram, a nagyvárosok
megbomlottak és elveszettek;
a legnagyobb is lángtól reszket -
még vigasz sincs, mely védelmezhet,
s csekély idejük elcsorog.

Nyomorban élnek az itt-szenvedők,
sötét szobák mélyén, moccanni resten,
riadt nyájnál is fojtóbb rettenetben;
és ébred kint a föld, sóhajtva serken,
de mit sem tudnak - már csak vannak ők.

A gyermek itt az ablakok zugában
mindig egy árny alatt nevelkedik,
s nem sejti, hogy kint tág, szellős világ van,
s szép nap jöttét virágok hirdetik -
s mert gyermek, oly bús minden gyermek itt.

A szűzek nem tudják, kinek virulnak
s vágyuk gyermeki múltjukba tekint;
ám nincs sehol, amiért lángragyúltak,
és reszketve bezárulnak megint.
És napjait a megcsalt anyaságnak
hátsó szobák magányán pergetik,
s elcsukló sírás éjein e fáradt
élet harc híján fagyos éveit.
S halottaságyaik sötétben állnak,
és vágyuk végül odavánszorog;
s láncoltan, lassan mennek a halálnak,
s úgy múlnak ki, mint koldusasszonyok.

Szegénység és halál könyve



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap