Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: A néző (Der Schauende Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Der Schauende (Német)

Ich sehe den Bäumen die Stürme an,

die aus laugewordenen Tagen

an meine ängstlichen Fenster schlagen,

und höre die Fernen Dinge sagen,

die ich nicht ohne Freund ertragen,

nicht ohne Schwester lieben kann.

 

Da geht der Sturm, ein Umgestalter,

geht durch den Wald und durch die Zeit,

und alles ist wie ohne Alter:

die Landschaft, wie ein Vers im Psalter,

ist Ernst und Wucht und Ewigkeit.

 

Wie ist das klein, womit wir ringen,

was mit uns ringt, wie ist das groß;

ließen wir, ähnlicher den Dingen,

uns so vom großen Sturm bezwingen, -

wir würden weit und namenlos.

 

Was wir besiegen, ist das Kleine,

und der Erfolg selbst macht uns klein.

Das Ewige und Ungemeine

will nicht von uns gebogen sein.

Das ist der Engel, der den Ringern

des Alten Testaments erschien:

wenn seiner Widersacher Sehnen

im Kampfe sich metallen dehnen,

fühlt er sie unter seinen Fingern

wie Saiten tiefer Melodien.

 

Wen dieser Engel überwand,

welcher so oft auf Kampf verzichtet,

der geht gerecht und aufgerichtet

und groß aus jener harten Hand,

die sich, wie formend, an ihn schmiegte.

Die Siege laden ihn nicht ein.

Sein Wachstum ist: der Tiefbesiegte

von immer Größerem zu sein.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://rainer-maria-rilke.de

A néző (Magyar)

Nézem a vihart, mely tépi a fát:

ellangyosult napokból kél fel,

szorongó ablakomra ráver

s a messzeségből jön oly hírrel,

mit barát nélkül szív nem bír el,

Nővér nélkül nem ölel át.

 

A vihar rohan és átformál,

erdőn s időn keresztüllép,

s időtlen minden ott, ahol jár,

a táj, akár egy ősi zsoltár:

komolyság, súly és öröklét.

 

Amivel küzdünk, míly parányi,

a ami velünk küzd: végtelen.

Hagynánk e vihart úrrá válni

rajtunk úgy, mint a földön bármi,

mi is tág lennénk s névtelen.

 

Amit legyőzünk, kicsit érő,

s kicsinnyé tesz a diadal,

ami örök és égigérő,

nekünk hajolni nem akar.

Az angyal ő, az Ószövetség

küzdőinek ki megjelent:

ellenfelének vágya láttán,

mely megfeszült, érchúr a hárfán

ujjával érintette testét,

s mély dallamokat pengetett.

 

Kit ez az angyal letarol,

- s ő oly gyakran felhagy a harccal, -

az naggyá nőve, büszke arccal

lép ki a kemény kéz alól

mely átformálta rátapadva.

Nem csábítják diadalok.

Úgy növekszik, hogy győztes rajta

Az, ki mindig a nagyobb.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Kapcsolódó videók


minimap