Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Rilke, Rainer Maria: Az angyali üdvözlet (Verkündigung Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Verkündigung (Német)

Die Worte des Engels

 

Du bist nicht näher an Gott als wir;

wir sind ihm alle weit.

Aber wunderbar sind dir

die Hände benedeit.

So reifen sie bei keiner Frau,

so schimmernd aus dem Saum:

ich bin der Tag, ich bin der Tau,

du aber bist der Baum.

 

Ich bin jetzt matt, mein Weg war weit,

vergieb mir, ich vergaß,

was Er, der groß in Goldgeschmeid

wie in der Sonne saß,

dir künden ließ, du Sinnende,

(verwirrt hat mich der Raum).

Sieh: ich bin das Beginnende,

du aber bist der Baum.

 

Ich spannte meine Schwingen aus

und wurde seltsam weit;

jetzt überfließt dein kleines Haus

von meinem großen Kleid.

Und dennoch bist du so allein

wie nie und schaust mich kaum;

das macht: ich bin ein Hauch im Hain,

du aber bist der Baum.

 

Die Engel alle bangen so,

lassen einander los:

noch nie war das Verlangen so,

so ungewiß und groß.

Vielleicht, daß Etwas bald geschieht,

das du im Traum begreifst.

Gegrüßt sei, meine Seele sieht:

du bist bereit und reifst.

Du bist ein großes, hohes Tor,

und aufgehn wirst du bald.

Du, meines Liedes liebstes Ohr,

jetzt fühle ich: mein Wort verlor

sich in dir wie im Wald.

 

So kam ich und vollendete

dir tausendeinen Traum.

Gott sah mich an; er blendete...

 

Du aber bist der Baum.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.rilke.de

Az angyali üdvözlet (Magyar)

Az angyal szavai

 

Te sem vagy az Úrhoz közelebb;

mi mind távol vagyunk.

De csodákkal áldott kezed

előtt meghódolunk.

Ily éretten nem ragyogott

más asszonyi kéz soha:

hajnal vagyok, harmat vagyok,

ámde te vagy a Fa.

 

Nagy volt az út, most sápadok,

elfeledtem, amit

ő - ki aranypáncélban ott

mint napfény, úgy vakít -

üzent neked, te révedő

(zavart a tér zaja).

Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,

ámde te vagy a Fa.

 

Kiterjesztettem szárnyamat,

kitágultam nagyon;

elárasztja kis házadat

roppant ruházatom.

Alig tekint rám két szemed,

s magad vagy mint soha;

vagyok szellő liget felett,

ámde te vagy a Fa.

 

És minden angyal így borong,

s szétválnak; sohasem

volt még a vágy ilyen nagyon

s tétován végtelen.

Megtörténhet már - úgylehet -,

álmodból ismerős.

Légy üdvöz, lelkem van veled:

érett vagy és erős.

Hatalmas kapu életed,

s megnyílsz hamar, tudom.

Dalomnak fül, legkedvesebb,

érzem: hangom beléd veszett,

beléd, te dús vadon.

 

Így jöttem s beteljesedett

álmaid jóslata.

Az Úr rám nézett: égetett...

 

Ámde te vagy a Fa.

 



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrása http://mek.niif.hu

minimap