Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orfeuszhoz II. 27 (Die sonette an Orpheus II 27 Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Die sonette an Orpheus II 27 (Német)

Giebt es wirklich die Zeit, die zerstörende ?

Wann, auf dem ruhenden Berg, zerbricht sie die Burg ?

Dieses Herz, das unendlich den Göttern gehörende,

wann vergewaltigts der Demiurg ?

 

Sind wir wirklich so ängstlich Zerbrechliche,

wie das Schicksal uns wahr machen will ?

Ist die Kindheit, die tiefe, versprechliche,

in den Wurzeln - später - still ?

 

Ach, das Gespenst des Vergänglichen,

durch den arglos Empfänglichen

geht es, als wär es ein Rauch.

 

Als die, die wir sind, als die Treibenden,

gelten wir doch bei bleibenden

Kräften als göttlicher Brauch.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.sternenfall.de

Szonettek Orfeuszhoz II. 27 (Magyar)

Volna valóban az idő, a romboló?

Mikor töri össze, a nyugvó ormon, a várat?

S ez a szív, az istenekhez végtelen odatartozó,

prédája mikor lesz a demiurgosz erőszakának?

 

Volnánk mi valóban a félve-törékenyek,

ahogy a sors ezt vélünk egyre hitetné?

A gyerekkor, a mély, vele mind az igéretek:

némulnak később közönyös gyökerekké?

 

Ó, a mulandóság szelleme

a gyanutlan-érzőt úgy lengi be,

mint kusza füstlobogás.

 

Valónkkal mégis, hogy sodratunk,

nem múló erőnkkel így vagyunk

isteni-létü szokás.



FeltöltőP. T.
KiadóEurópa
Az idézet forrásaRMR versei

Kapcsolódó videók


minimap