Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nietzsche, Friedrich: Délen (Im Süden Magyar nyelven)

Nietzsche, Friedrich portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Im Süden (Német)

So häng’ ich denn auf krummem Aste
Und schaukle meine Müdigkeit.
Ein Vogel lud mich her zu Gaste,
Ein Vogelnest ist’s, drin ich raste.
Wo bin ich doch? Ach, weit! Ach, weit!
 
Das weisse Meer liegt eingeschlafen,
Und purpurn steht ein Segel drauf.
Fels, Feigenbäume, Thurm und Hafen,
Idylle rings, Geblök von Schafen, –
Unschuld des Südens, nimm mich auf!
 
Nur Schritt für Schritt – das ist kein Leben,
Stets Bein vor Bein macht deutsch und schwer.
Ich hiess den Wind mich aufwärts heben,
Ich lernte mit den Vögeln schweben, –
Nach Süden flog ich über’s Meer.
 
Vernunft! Verdriessliches Geschäfte!
Das bringt uns allzubald an’s Ziel!
Im Fliegen lernt’ ich, was mich äffte, –
Schon fühl’ ich Muth und Blut und Säfte
Zu neuem Leben, neuem Spiel…
 
Einsam zu denken nenn’ ich weise,
Doch einsam singen – wäre dumm!
So hört ein Lied zu eurem Preise
Und setzt euch still um mich im Kreise,
Ihr schlimmen Vögelchen, herum!
 
So jung, so falsch, so umgetrieben
Scheint ganz ihr mir gemacht zum Lieben
Und jedem schönen Zeitvertreib?
Im Norden – ich gesteh’s mit Zaudern –
Liebt’ ich ein Weibchen, alt zum Schaudern:
„Die Wahrheit“ hiess diess alte Weib…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.goethezeitportal.de

Délen (Magyar)

Göbös ágon függve lengek
és fáradtságom ringatom.
Madár hivott vendégül engem,
madárfészekben megpihentem.
Hol vagyok? Jaj, messze nagyon!
 
A tenger elaludt fehéren,
bíbor vitorla útrakél.
Szirt, fügefák, torony a révben,
idill, birkák bégetnek éppen -
fogadj be engem, szűzi dél!
 
Csak lépésről lépésre végig,
nem élet, német, húz a rög.
Kértem: a szél emeljen égig,
miként a madarak elérik -
s délre szálltam tenger fölött.
 
Ész! Szorgoskodás! Kellemetlen!
Túlságos hamar célba visz!
Tudom, rászedett röptöm engem -
érzem, várja vérem s a merszem
új élet új játékait...
 
Magam bölcselkedni lehet, de
magam dalolni - elbutít!
Érdemetek dicsérje, zengje
dalom, üljetek le figyelve,
ti rossz madárkák, körben itt.
 
Oly ifjan, oly csalfán csapongtok,
szerelemre termett valótok
s hogy szépen teljen az időnk.
Északon szerettem - habozva
mondom - egy nőstényt, vén csoroszlya:
"Igazság", így hívták a nőt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap