Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nietzsche, Friedrich: A mélabúhoz (An die Melancholie Magyar nyelven)

Nietzsche, Friedrich portréja

An die Melancholie (Német)

Verarge mir es nicht, Melancholie,
daß ich die Feder, dich zu preisen, spitze
und daß ich nicht, den Kopf gebeugt zum Knie,
einsiedlerisch auf einem Baumstumpf sitze.
So sahst du oft mich, gestern noch zumal,
in heißer Sonne morgendlichem Strahle:
begehrlich schrie der Geier in das Tal,
er träumt´ vom toten Aas auf totem Pfahle.

Du irrtest, wüster Vogel, ob ich gleich
so mumienhaft auf meinem Klotze ruhte!
Du sahst das Auge nicht, das wonnenreich
noch hin und her rollt, stolz und hochgemute.
Und wenn es nicht zu deinen Höhen schlich,
erstorben für die fernsten Wolkenwellen,
so sank es um so tiefer, um in sich
Des Daseins Abgrund blitzend aufzuhellen.

So saß ich oft, in tiefer Wüstenei,
unschön gekrümmt, gleich opfernden Barbaren,
und deiner eingedenk, Melancholei,
ein Büßer, ob in jugendlichen Jahren!
So sitzend freut` ich ich des Geier-Flugs,
des Donnerlaufs der rollenden Lawinen,
du sprachst zu mir, unfähig Menschentrugs,
wahrhaftig, doch mit schrecklich strengen Mienen.

Du herbe Göttin wilder Felsnatur
du Freundin liebst es, nah mir zu erscheinen,
du zeigst mir drohend dann des Geiers Spur
und der Lawine Lust, ich zu verneinen.
Rings atmet zähnefletschend Mordgelüst:
qualvolle Gier, sich Leben zu erzwingen!
Verführerisch auf starrem Felsgerüst
sehnt sich die Blume dort nach Schmetterlingen.

Dies alles bin ich - schaudernd fühl´ ich´s nach -
verführter Schmetterling, einsame Blume,
der Geier und der jähe Eisesbach,
des Sturmes Stöhnen - alles dir zum Ruhme,
du grimme Göttin, der ich tief gebückt,
den Kopf am Knie, ein schaurig Loblied ächze,
nur dir zum Ruhme, daß ich unverrückt
nach Leben, Leben, Leben lechze!

Verarge mir es, böse Gottheit, nicht,
daß ich mit Reimen zierlich dich umflechte.
Der Zittert, dem du nahst, ein Schreckgesicht,
der zuckt, dem du sie reichst, die böse Rechte.
Und zitternd stammle ich hier Lied auf Lied
und zucke auf in rhytmischen Gestalten:
die Tinte fleußt, die spitze Feder sprüht -
nun, Göttin, Göttin, laß mich - laß mich schalten!



Az idézet forrásahttp://csicsada.freeblog.hu

A mélabúhoz (Magyar)

Ne haragudj, Mélabú, ha neked
hegyezem tollam hogy téged dicsérjen,
s nem kuporgok,lehajtva fejemet,
egy fatönkön remetemódra mégsem.
Sokszor láthattál így, s tegnap kivált,
a meleg napsütésben kora reggel:
a völgyben mohó keselyű kiált,
holt fán ülve álmodik holttetemmel.

Szilaj madár, csalódtál, jóllehet
a tönkön múmiaformán pihentem,
nem láttad élénk tekintetemet,
amint derülten ide s oda rebben.
Igan, nem a te csúcsaidra szállt
távoli felleghullámokba veszve,
hanem befelé, hogy fénysugarát
a lét mélységes mélyeibe vesse.

Csúful görnyedve a puszta felett,
mint mikor áldozni akar a barbár,
Mélabú, hányszor megidéztelek,
mint ki vezekel máris, fiatal bár!
Élveztem a keselyűszárnyalást,
mennydörgő lavinák sebes futását,
s szóltál, zordul s igazat, soha mást:
nem tudod, mi az emberi csalárdság.

Szeretsz, barátném, vad sziklavilág
úrnője, itt lenni a közelemben,
s fenyegetően mutatsz lavinát,
keselyűnyomot - megtagadni engem.
Körül liheg, vicsorog, ölni vágy,
gyötrődve küzd minden, hogy éljen.
Lepkék után sóvárog a virág
az igézetes sziklameredélyen.

Borzongva érzem, hogy mind én vagyok,

virágszál elcsábított tarka lepke,
keselyű, szél, röptében megfagyott
jégzuhatag, a te dícséretedre,
haragos, ádáz istennő: fejem
térdemre hajtva reszketeg kiáltom,
téged magasztalva, hogy szüntelen
csak élni, élni, élni, élni vágyom.

Haragos istennő, zokon ne vedd,
hogy rímhálómmal így körülkerítlek!
Reszket, rémarc, akihez közeledsz,
megrándul, akit gonosz jobbod illet.
Remegve dalra dalt dadogok itt,
rángok alakzatokban, ütemekben:
fröcsköl a toll, a tinta szétfolyik -
ó, istennő, engedj hát cselekednem!



Az idézet forrásahttp://csicsada.freeblog.hu

minimap