Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Gerhardt, Paul: Vendég vagyok a földön (részlet) (Ich bin ein Gast auf Erden (detail) Magyar nyelven)

Gerhardt, Paul portréja

Ich bin ein Gast auf Erden (detail) (Német)

Ich bin ein Gast auf Erden

Und hab' hier keinen Stand;

Der Himmel soll mir werden,

Da ist mein Vaterland.

Hier reis' ich bis zum Grabe;

Dort in der ew'gen Ruh'

Ist Gottes Gnadengabe,

Die schleußt all Arbeit zu.

 

Was ist mein ganzes Wesen

Von meiner Jugend an

Als Müh und Not gewesen?

Solang ich denken kann,

Hab ich so manchen Morgen,

So manche liebe Nacht

Mit Kummer und mit Sorgen

Des Herzens zugebracht.

 

Mich hat auf meinen Wegen

Manch harter Sturm erschreckt;

Blitz, Donner, Wind und Regen

Hat mir manch Angst erweckt;

Verfolgung, Haß und Neiden,

Ob och's gleich nicht verschuld't,

Hab ich doch müssen leiden

Und tragen mit Geduld.

 

* * * * *

 

Die Herberg' ist zu böse,

Der Trübsal ist zu viel.

Ach komm, mein Gott, erlöse

Mein Herz, wenn Dein Herz will!

Komm, mach ein selig Ende

An meiner Wanderschaft;

Und was mich kränkt, das wende

Durch Deines Armes Kraft!

 

Du aber, meine Freude,

Du, meines Lebens Licht,

Du zeuchst mich, wenn ich scheide,

Hin vor Dein Angesicht

Ins Haus der ew'gen Wonne,

Da ich stets freudenvoll

Gleich all die helle Sonne

Nebst andern leuchten soll.

 

Da will ich immer wohnen,

Und nicht nur als ein Gast,

Bei denen, die mit Kronen

Du ausgeschmücket hast;

Da will ich herrlich singen

Von Deinem großen Thun

Und frei von schnöden Dingen

In meinem Erbtheil ruhn.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.cordula.ws/poems/pilgrimde.html

Vendég vagyok a földön (részlet) (Magyar)

Vendég vagyok a földön,

itt nyugtom nem lelem;

az ég legyen örökkön

már hazám énnekem.

Itt vándorolok egyre,

ott nyugalmam örök,

Istenem szent kegyelme

ragyog munkánk fölött.

 

Már ifjukorom óta

mi volt az étetem?

Nyomor jött csak robotra

bizony emlékezem;

hány átvirrasztott éjjel

s derengő reggelem

bánatba s gondba nézett

szivemben szűntelen.

 

Jártam kemény viharban

remegve utamat,

szél s esőben riadtan,

villám, dörgés alatt;

űzött harag, düh engem,

vétlen reám szakadt,

de el kellett viselnem,

bár húzta vállamat.

 

* * * * *

 

Gonosz volt itt a szállás,

s a bánat sok nekem.

Ó Teremtőm, te lássál

s váltsd meg szegény szivem!

Jőjj már és vess Te véget

utamnak, Istenem!

Búmat fordítsd meg, kérlek,

karodat nyújtsd nekem!

 

Te életemnek fénye,

Te tiszta örömöm,

a Te utadra térve

innen elköltözöm

magasságos honodba,

ott gyönyörre lelek

s orcád mint a Nap ontja

reám is fényedet.

 

Ott lakjak már örökre

s ne csak vendég legyek,

nézzek koronás főkre,

kik hordják ékedet,

ővélük énekeljem

fénylő hatalmadat

s hitvány hívságtól menten

pihenjek föld alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap