Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kunert, Günter: Felhő voltam (Ich bin eine Wolke gewesen Magyar nyelven)

Kunert, Günter portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Ich bin eine Wolke gewesen (Német)

Ich bin eine Wolke gewesen, und das ist lange her;
vor vierzig unendlichen Tagen und Nächten
gebar mich das stahlgraue Meer.

Zu den fernen Küsten trug mich der Wind,
überflog mit mir Städte und Länder
und verließ mich auf einmal geschwind.

Zur Erde sank ich hilflos und sacht.
Dann löste ich mich in Regen
und stürzte hinab mit Macht.

Versickert im Boden, verronnen in Staub
war ich nach wenigen Stunden,
nur meine Reste perlten vom Laub.

In Früchte und Pflanzen ging ich bald ein
und damit in fleischernes Leben
und zuletzt in menschliches Sein.

So wurde ich Mensch nach einiger Zeit,
mit Herz und Gehirn und Händen,
und zu allem und nichts bereit.

Ich weiß genau: Die Wolke ist hin.
Aber von ihr ist geblieben
etwas in mir tief drin.

Die Sehnsucht, wie jene so hoch und kühn
zu kommen, zu gehen, zu wandern
und sich zu wandeln ganz ohne Mühn,

und sich zu wandeln samt Haut und Haar -
das lässt mich manchmal spüren,
dass ich eine Wolke war.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cmo.jmf-gym.org/index.php

Felhő voltam (Magyar)

Felhő voltam egykor, sok idő telt el azóta már;
negyven végtelen nap s éj előtt szült engem
acélszürkén a tengerár.

A szél városok, országok felett
szállt velem, és vitt távoli partra,
majd elhagyott s hirtelen letett.

Földet értem gyámoltalanul.
Aztán eső lett belőlem,
mely hatalmasan lehullt.

Talajba szivárogtam pár óra alatt,
és szétömlöttem a porban,
csak kevés gyöngycsepp mi a lombon maradt.

Megtelt velem a gyümölcs s a növény,
húsos életbe így jutottam,
s végül az emberi lét lett enyém.

Így lettem ember, hogy telt évre év, 
szívvel, aggyal és kézzel,
ki semmire és mindenre kész.

Jól tudom: a felhő oda rég.
Mégis bennem maradt mélyen
belőle valami még.

A vágy: mint ő, magasban járjak én,
merészen jöjjek, menjek, vándoroljak,
s átváltozhassam könnyedén,

s ha szőröstül-bőröstül átváltozom,
úgy néha, néha még érzem,
hogy felhő voltam egykoron.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap