Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Grass, Günter: A madárijesztők (Die Vogelscheuchen Magyar nyelven)

Grass, Günter portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

Die Vogelscheuchen (Német)

Ich weiß nicht, ob man Erde kaufen kann,
ob es genügt, wenn man vier Pfähle,
mit etwas Rost dazwischen und Gestrüpp,
im Sand verscharrt und Garten dazu sagt.
 
Ich weiß nicht, was die Stare denken.
Sie flattern manchmal auf, zerstäuben,
besprenkeln meinen Nachmittag,
tun so, als könnte man sie scheuchen,
als seien Vogelscheuchen Vogelscheuchen
und Luftgewehre hinter den Gardinen
und Katzen in der Bohnensaat.
 
Ich weiß nicht, was die alten Jacken
und Hosentaschen von uns wissen.
Ich weiß nicht, was in Hüten brütet,
welchen Gedanken was entschlüpft
und flügge wird und läßt sich nicht verscheuchen;
von Vogelscheuchen werden wir behütet.
 
Sind Vogelscheuchen Säugetiere?
Es sieht so aus, als ob sie sich vermehren,
indem sie nachts die Hüte tauschen:
schon stehn in meinem Garten drei,
verneigen sich und winken höflich
und drehen sich und zwinkern mit der Sonne
und reden, reden zum Salat.
 
Ich weiß nicht, ob mein Gartenzaun
mich einsperren, mich aussperren will.
Ich weiß nicht, was das Unkraut will,
weiß nicht, was jene Blattlaus will bedeuten,
weiß nicht, ob alte Jacken, alte Hosen,
wenn sie mit Löffeln in den Dosen
rostig und blechern windwärts läuten,
zur Vesper, ob zum Ave läuten,
zum Aufstand aller Vogelscheuchen läuten.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

A madárijesztők (Magyar)

Nem tudom, földet venni lehet-e,
elég-e, ha az ember négy karót,
közbül valami ráccsal és bozóttal,
homokba dug le, s hozzámondja, kert.
 
Nem tudom, mit hisznek a seregélyek.
Néha fölszállnak, szétporlasztani,
bepöttyögetni délutánomat,
megjátsszák az elhessegethetőket,
hogy madárijesztőkkel várjuk őket,
légpuskával a függönyök mögött,
s bab közt macskák lapuljanak.
 
Nem tudom, a régi kabátok
és nadrágzsebek mit tudnak felőlünk.
Nem tudom, kalapokban min kotolnak,
mily gondolaton, mely kikel,
fölrepül, s nem lehet elhessegetni;
madárijesztő megvéd-e maholnap.
 
Emlősök a madárijesztők?
Úgy tetszik, mintha fajuk szaporodna,
míg éjjel kalapot cserélnek:
kertemben immár három áll,
udvariasan bólogatnak,
forognak, összekacsintva a nappal,
s a salátáknak szónokolnak.
 
Nem tudom, hogy kertem sövénye
be- avagy kizárni akar.
Nem tudom, a pajzstetű mit takar,
nem tudom szándékát a gyomnak,
nem tudom, ócska nadrág és kabát;
ha rázza a dobozban kanalát,
rozsdás pléhet szélben mivégre kongat,
vecsernyére vagy angeluszra kongat,
madárijesztő-lázadásra kongat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. L.

minimap