Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kaschnitz, Marie Luise: [A folyó csupa veszély lett] ([Gefahr ist der Fluß geworden] Magyar nyelven)

Kaschnitz, Marie Luise portréja

[Gefahr ist der Fluß geworden] (Német)

Gefahr ist der Fluß geworden,
Seine Wasser führen den Rest
Von Sengen und Brennen und Morden,
Krieg und Leichenpest,
Giftige Keime in Schwaden,
Absud von Jammer und Not,
Darf niemand schwimmen und baden,
Er tränke sich den Tod.
 
Leer ist der Fluß geworden
Nach den Tagen des Zorns,
Still von den schrillen Akkorden
Der Pfeifen und des Horns.
Stromüber fallend und steigend
Umzuckt ihn der Möwen Schrei,
Riesig zieht er und schweigend
Zu meinen Füßen vorbei.
 
Heiterer schien er mir immer
In der anderen Zeit,
Als er den Lichtschein der Zimmer
Trug wie ein flackerndes Kleid
Und hinschoß unter den Brücken
Und sie rauschend verließ,
Als die Lampen noch glühten
Bei den südlichen Blüten
An der Mauer, die Nizza hieß.
 
Doch die Wasser kommen von weit her,
Von Tannen und duftendem Heu,
Und durch alles Geschehene seither
Gehen sie schrecklich neu
Und müssen erst alles erfahren
Und sinken lassen zum Grund,
Auch das Haupt mit den Schlangenhaaren
Und dem schreienden Mund.
 
Und tragen noch lange schwer hin
Der Ufer vergängliches Los,
Und singen es dann in den Meerwind
Und betten es in den Schoß.
 
 
Rückkehr nach Frankfurt - XIII



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.phil-fak.uni-duesseldorf.de

[A folyó csupa veszély lett] (Magyar)

A folyó csupa veszély lett,
vize görgeti csak tovább
az üszkök, a lángok, a kések,
vér s pestis nyomát,
mérges csirák rajokban,
jaj és kín fortyog eléd,
tilos úszni, fürödni ottan,
szívnád a halál lehét.
 
A folyón kihalt az élet,
haragnak napja múlt,
sip és kürt vad zengzetének
összhangja csöndbe hullt.
Zuhanva-szállva sirályhad
fölötte rikoltva cikáz,
lábam előtt tovaárad
a hallgatag óriás.
 
Derültnek láttam egyre
a múlt idején,
mikor lobogó ruha fedte,
házból ha érte a fény
s a hidak alatt eliramlott
és zúgva vonult azután,
mikor égtek a lámpafények,
s virultak a déli növények
Nizza város falán.
 
De a víz oly messze kel útra,
friss széna, fenyő-szagosan,
s a múlton, mit se tudva,
azóta csak átrohan
s mindent átélni elülrül
s hagyni a mélybe veszőt,
a főt is, a kígyófürtű
s rikoltozó szájú főt.
 
S kínlódva soká viszi széjjel
partok gyors végzetét,
s belezúgja a tengeri szélbe
s ölén veti fekhelyét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. I.

minimap