In den Mittag gesprochen (Német)
Schläfriger Garten. Gedankenlos wie der Daume über dem Daume. Sage, wer trägt die Birne im Schoß, den Apfel, die Eierpflaume. Breit auseinander setzt Schenkel und Knie’, weil schon Spilling und Mirabelle höher sich wölben voll Saft und Magie, die Natur auf der Sommnerschwelle. Bis an den Umkreis der Schale erfüllt sind die Früchte nur mit sich selber, und in die flimmernden Lüfte gehüllt, überläuft es sie blauer und gelber. Pochender Aufschlag. Was trägt und enthält, ist das Ganze von allen geboren. Innen ward außen. Was ungepflückt fällt, geht wie Traum an das Ganze verloren. Scharren im Laube. Ein brütendes Huhn sitzt getrost auf zerbrochenem Rade. Zeit, wohin fließest du? Nach Avalun ... Süßes, wie heißest du? Kern in den Schuhn purpurblaun, gelben? Du wirkendes Ruhn? Und ein jegliches antwortet: Gnade! Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.logospoetry.org |
|
|
Szavak délben (Magyar)
Álmos a kert, mint hüvelykujjon a hüvelyk, malmozza unalmát, ki viszi ölben a körtéket, mondd? A rózsaringlót, az almát? Szélesen táruljon comb és térd, domborul somszilva, mirabell érik, feszül a gyümölcsnedv, mágikus vér, gurul a föld a nyár küszöbéig. Bőrébe telítve dugig elég, mind alámerülve, gyümölcsmagába, csüngenek, villog köpenyük, a lég, felvirul rajtuk a kék meg a sárga. Dobbanó hullás. Mely hord és kihord, szeresd a mindünkszülötte egészet, a magházas almát, szedetlen bíbort: mint illanó álom, az Egészbe vész el. Zaj a lombban, egy kotlós fészkére tapad, bátran leült a törött kerékre? Idő, hova futsz? Avalunnak szalad? Hogy hivnak, te édes? Mandulamag? Bíborlik? Sárgul? Tétlen is hat, s mind így felel: kegyelmet végre!
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | H. A. |
|
|