Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Becher, Johannes R.: Az eltávozott (Der Entfernte Magyar nyelven)

Becher, Johannes R. portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Der Entfernte (Német)

Georg Trakl

Er geht durch Wälder. Lautlos unbewegt.
Wo gar kein Raum ist in der Luft zum Schrein.
... und würgt und würgt. Da gern es schlafend trägt
Ihn, hängt er sich ins Horn des Hirsches ein.

Betaute Wiege. Doch erwacht er grell.
Matt gießen Mond und Sterne sich herein.
Ein wenig plätschert er im schwarzen Quell.
Er schlürft berauscht vom bitteren Abendschein.

Seltsam durchmischt verblieben die Geräusche
Aus jener Stadt, die knospet auf im Blut.
Von zweien Kindern ausgebrochenes Kreischen.
Wie Blasen steigend Böller Festsalut.

Auf einmal dann -: gestreckte Schlote zischen.
Andante-Baß der Straße bunter Ton.
Wo Brüllen... Haufen schleifen an. Lang Wischen -
Am Ende schlüpft heraus ein Grammophon. -

Er geht durch Wälder. Lautlos unbewegt.
Wo gar kein Raum ist in der Luft zum Schrein.
... nur manchmal wie umarmend schlägt
Den Kopf er brüderlich ins Moosgestein.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.literaturnische.de

Az eltávozott (Magyar)

Georg Trakl emlékére

Nem mozdul. Hallgat. Erdőn áthalad,
hol koporsónak nincs sehol se tér.
... és fojt, fojt. Szarvas agancsán tapad.
Álmában szivesen hordja a fény.

Harmatos bölcső. Ébred rikitón,
matt színnel ömlik csillag s holdsugár,
hörpint keserü esti fényt mohón,
sötét forrásban játszik tétován.

A zajok keveredve itt maradtak
a városból, hol vérből nő virág.
Két gyermekből sikolyok kiszakadtak.
Mint buborék, üdvlövés égbe száll.

Egyszer csak kémények nyujtózva zúgnak,
andante-basszus az utcák dala.
Bömbölés... Tömeg vág neki az útnak.
A zajból gramofonszó fut tova.

Nem mozdul. Hallgat. Erdőn áthalad,
hol koporsónak nincs sehol se tér.
... csak néha, mintha a sziklafalat
ölelné, és nekiveri fejét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap