Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Becher, Johannes R.: Elégia (Elegie Magyar nyelven)

Becher, Johannes R. portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Elegie (Német)

Goldener Mond an weißen Wolkenfasern,
Der du Welt zu hellen Klagen stimmst!
Tiere schreien auf aus ihren Schlafen.
Zug in anderes Dasein schwimmt.

Muß ich wieder denken jener
Auf den Bänken oder unterm Tor –
Weih ich Ihnen diese nächtige Träne,
Treten sie auf Strahlenbrücken vor.

Ach, durch euch schon längst hindurchgegangen
Stadt, Gebirg und Wald!
Nehme jetzt im kühlen Flusse
Letzten Aufenthalt.

Könnt ich jene fernen Hügel fassen,
Wenn Nacht drosselt Zwinkerlampen aus,
Mich zu jener Insel glänzend schweben lassen,
Wo du bist zu Haus!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.thivien.net

Elégia (Magyar)

Aranyhold, te, fehér felhőszálon,
ki a földet jajra hangolod!
Éjben állat nyög fel - gyötri álom.
Másik létbe úsznak át rajok.

Gondolnom kell most azokra,
kik padon alusznak vagy kapuk alatt -
éji könnyem nékik vágyakozva hozza
lábuk alá a fényhidakat.

Város, erdő, hegyek, ó beh régen
jártam bennetek!
Most lelek folyó ölében
végső nyughelyet.

Ha ölelhetnélek, messzi dombok,
mikor reszkető fényt fojt az éj,
fénylőn ama szigetre, hol te vagy otthon,
átlebegnék, mint levél.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap