Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Hartleben, Otto Erich: Pierrot Lunaire 2. (8-14) (Pierrot Lunaire 2. (8-14) Magyar nyelven)

Hartleben, Otto Erich portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Pierrot Lunaire 2. (8-14) (Német)

   

8. Nacht

Finstre, schwarze Riesenfalter
Töteten der Sonne Glanz.
Ein geschlossnes Zauberbuch,
Ruht der Horizont - verschwiegen.

Aus dem Qualm verlorner Tiefen
Steigt ein Duft, Erinnrung mordend!
Finstre, schwarze Reisenfalter
Töteten der Sonne Glanz.

Und vom Himmel erdenwärts
Senken sich mit schweren Schwingen
Unsichtbar die Ungetume
Auf die Menschenherzen nieder...
Finstre, schwarze Riesenfalter.

   

9. Gebet an Pierrot

Pierrot! Mein Lachen
Hab ich verlernt!
Das Bild des Glanzes
Zerfloß - Zerfloß!

Schwarz weht die Flagge
Mir nun vom Mast.
Pierrot! Mein Lachen
Hab ich verlernt!

O gieb mir wieder,
Roßarzt der Seele,
Schneemann der Lyrik,
Durchlaucht vom Monde,
Pierrot - mein Lachen!

   

10. Raub

Rote, fürstliche Rubine,
Blutge Tropfen alten Ruhmes,
Schlummern in den Totenschreinen,
Drunten in den Grabgewolben.

Nachts, mit seinen Zechkumpanen,
Steigt Pierrot hinab - zu rauben
Rote, fürstliche Rubine,
Blutge Tropfen alten Ruhmes.

Doch da - strauben sich die Haare,
Bleiche Furcht bannt sie am Platze:
Durch die Finsternis - wie Augen! -
Stieren aus den Totenschreinen
Rote, fürstliche Rubine.

   

11. Rote Messe

Zu grausem Abendmahle,
Beim Blendeglanz des Goldes,
Beim Flackerschein der Kerzen,
Naht dem Altar - Pierrot!

Die Hand, die gottgeweihte,
Zerreißt die Priesterkleider
Zu grausem Abendmahle,
Beim Blendeglanz des Goldes

Mit segnender [Geberde]1
Zeigt er den bangen Seelen
Die triefend rote Hostie:
Sein Herz - in blutgen Fingern -
Zu grausem Abendmahle!

   

12. Galgenlied

Die dürre Dirne
Mit langem Halse
Wird seine letzte
Geliebte sein.

In seinem Hirne
Steckt wie ein Nagel
Die dürre Dirne
Mit langem Halse.

Schlank wie die Pinie,
Am Hals ein Zöpfchen -
Wollüstig wird sie
Den Schelm umhalsen,
Die dürre Dirne!

   

13. Enthauptung

Der Mond, ein blankes Türkenschwert
Auf einem schwarzen Seidenkissen,
Gespenstisch groß - dräut er hinab
Durch schmerzendunkle Nacht.

Pierrot irrt ohne Rast umher
Und starrt empor in Todesängsten
Zum Mond, dem blanken Türkenschwert
Auf einem schwarzen Seidenkissen.

Es schlottern unter ihm die Knie,
Ohnmächtig bricht er jäh zusammen.
Er wähnt: es sause strafend schon
Auf seinen Sünderhals hernieder
Der Mond, das blanke Türkenschwert.

   

14. Die Kreuze

Heilge Kreuze sind die Verse
Dran die Dichter stumm verbluten,
Blindgeschlagen von der Geier
Flatterndem Gespensterschwarme !

In den Leibern schwelgten Schwerter,
Prunkend in des Blutes Scharlach !
Heilge Kreuze sind die Verse.
Dran die Dichter stumm verbluten.

Tot das Haupt – erstarrt die Locken -
Fern, verweht der Lärm des Pöbels.
Langsam sinkt die Sonne nieder.
Eine rote Königskrone. –
Heilge Kreuze sind die Verse !



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.lunanova.org/pierrot/text.html

Pierrot Lunaire 2. (8-14) (Magyar)

   

Az éjszaka

Baljós színű órjáslepkék
Fojtják meg a nap fényét.
Mint csukott Varázslókönyv
Néma lett a láthatárunk.

Feneketlen mélységekből
Emlékgyilkos illat száll fel!
Baljós színű órjáslepkék
Fojtják meg a nap fényét.

És az égből föld felé
Súlyos szárnyukon leszállnak
Láthatatlan szörnyszülöttek,
Hogy üljék az ember szívét...
Baljós színű órjáslepkék.

   

Pierrot-hoz könyörgés

Pierrot! Nevetnem
Már nem lehet!
A fénynek képe
Oda – Oda!

Fekete zászló!
Kitűzöm azt!
Pierrot! Nevetnem
Már nem lehet!

Ó, engedd újra,
Jó lelki felcser,
Hószerü költő,
Holdfejü ember,
Pierrot – nevetnem!

   

Rablás

Rőt, nagy, hercegi rubintok,
Vércsepp-vércsepp fagyva kővé,
Szunnyad mind koporsajában
Odalenn a kriptasírban.

Éj! Együtt a cinkosokkal
Jár le Pierrot – rabolni
Rőt és hercegi rubintot,
Vércseppet, mely fagyva kővé.

Ám – a hajuk égnek áll most,
Földbegyökerez a lábuk:
A sötéten át – mint két szem!
Bámul ki a kriptasírból:
Rőt, nagy, hercegi rubintok.

   

Vörösmise

Kegyetlen áldozáshoz
Vakító fény: arany van.
Míg szikráznak nagy gyertyák,
Oltárhoz lép – Pierrot!

A kéz, a szent, magasztos
Feltépi paptalárját
Kegyetlen áldozáshoz
Vakító fény: arany van.

Megáldó gesztusokkal
Mutatja rémült népnek
Az élő, nedves ostyát:
Szivét – vérlucskos kézben –
Kegyetlen áldozáshoz!

   

Akasztófadal

A nyurga lányka
A nyúlt nyakával,
Az lesz utolsó
Szerelmese.

Az ő agyában
Ott ül a szálas,
A nyurga lányka
A nyúlt nyakával.

Mint a fenyőfa.
Copf a nyakába’ –
Azzal ölel majd
Szép szeretőt át
A nyurga lányka!

   

Lefejezés

A Hold, e fényes kardpenge
Fekete bársony, bársonypárnán,
Félelmetes – jön lefelé
A fájó éjen át.

Pierrot ijedten oldalog
S dermed halálos félelembe,
A Holdtól, mert az kardpenge
Fekete bársony, bársonypárnán.

Megremegnek a térdei,
Összerogy, leroskad a földre.
Úgy fél: hogy nyisszan tarkóján,
Hogy máris lecsapott az égből
A Hold, e fényes kardpenge.

   

A keresztek

Szent keresztek mind a versek,
Rajtuk vérzik el a Költő
Megvakítva keselyűknek
Kísértethadseregétől.

Testükön kardok legeltek,
Vérbe öltözvén be, vérbe!
Szent keresztek mind a versek,
Rajtuk vérzik el a Költő.

Holt a fej – és kő a fürtök –
Messze zúg a csőcselékzaj.
Alkony száll le holt fejükre,
Koronája szókirálynak –
Szent keresztek mind a versek!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrása© Efraim Israel 2018

minimap