Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Novalis: Himnusz (Hymne Magyar nyelven)

Novalis portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Hymne (Német)

Wenige wissen

Das Geheimnis der Liebe,

Fühlen Unersättlichkeit

Und ewigen Durst.

Des Abendmahls

Göttliche Bedeutung

Ist den irdischen Sinnen Rätsel;

Aber wer jemals

Von heißen, geliebten Lippen

Atem des Lebens sog,

Wem heilige Glut

In zitternde Wellen das Herz schmolz,

Wem das Auge aufging,

Daß er des Himmels

Unergründliche Tiefe maß,

Wird essen von seinem Leibe

Und trinken von seinem Blute

Ewiglich.

Wer hat des irdischen Leibes

Hohen Sinn erraten?

Wer kann sagen,

Daß er das Blut versteht?

Einst ist alles Leib,

Ein Leib,

In himmlischem Blute

Schwimmt das selige Paar. -

O! daß das Weltmeer

Schon errötete,

Und in duftiges Fleisch

Aufquölle der Fels!

Nie endet das süße Mahl,

Nie sättigt die Liebe sich.

Nicht innig, nicht eigen genug

Kann sie haben den Geliebten.

Von immer zärteren Lippen

Verwandelt wird das Genossene

Inniglicher und näher.

Heißere Wollust

Durchbebt die Seele.

Durstiger und hungriger

Wird das Herz:

Und so währet der Liebe Genuß

Von Ewigkeit zu Ewigkeit.

Hätten die Nüchternen

Einmal gekostet,

Alles verließen sie,

Und setzten sich zu uns

An den Tisch der Sehnsucht,

Der nie leer wird.

Sie erkennten der Liebe

Unendliche Fülle,

Und priesen die Nahrung

Von Leib und Blut.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hor.de/gedichte/novalis/hymne.htm

Himnusz (Magyar)

Kevesen tudják

a szerelem titkát,

nem ismerik az örök éhséget

s örök szomjuságot.

Az Úrvacsora

isteni rejtelme

földi ésszel föl nem fogható;

de ki forró, szerelmes ajakról

csak egyszer is beszívta

az élet leheletét,

kinek szívét szent parázs

remegő hullámmá olvasztotta meg,

kinek megnyílt a szeme

s felmérte az ég

kifürkészhetetlen magasát,

eszik az ő testéből

s iszik az ő véréből

örökkön.

Ki fejtette meg a test

fenséges értelmét?

Ki mondhatná,

hogy megérti a vért?

Egykor minden test volt,

egy test,

az égi vérben úszik

a szentséges pár. —

Ó! bár pirulna már

a világtenger

és duzzadna illatos

hússá a szikla!

Sose ér véget az édes lakoma,

sose lakik jól a szerelem.

Sosem birtokolja eléggé

szerelmesét, sosem eléggé övé.

Egyre gyöngédebb ajkakon

mind mélyebbé lesz

s mind közelebb jön a gyönyör.

Forró, remegő kéj

járja át a lelket.

Egyre szomjasabb, egyre éhesebb

a szív:

És így a szerelem gyönyöre

örökkön örökké tart.

Ha csak egyszer is megízlelnék

a józanok,

mindent odahagynak,

és leülnek mellénk

a vágy asztalához,

mely sose üres.

Megismernék a szerelem

végtelen teljét

és dicsérnék a táplálékot:

a testet és a vért.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap