Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bachmann, Ingeborg: Valami veszteség (Eine Art Verlust Magyar nyelven)

Bachmann, Ingeborg portréja
Lator László portréja

Vissza a fordító lapjára

Eine Art Verlust (Német)

Die Schlüssel, die Teeschalen, den Brotkorb, Leintücher
und ein Bett.
Eine Aussteuer von Worten, von Gesten, mitgebracht,
verwendet, verbraucht.
Eine Hausordnung beachtet. Gesagt. Getan. Und immer
die Hand gereicht.

In Winter, in ein Wiener Septett und in Sommer habe ich
mich verliebt.
In Landkarten, in ein Bergnest, in einen Strand und in ein Bett.
Einen Kult getrieben mit Daten, Versprechen für
unkündbar erklärt,
angehimmelt ein Etwas und fromm gewesen vor einem Nichts,

( - der gefalteten Zeitung, der kalten Asche, dem Zettel
mit einer Notiz)
furchtlos in der Religion, denn die Kirche war dieses Bett.
Aus dem Seeblick hervor ging meine unerschöpfliche Malerei.
Von dem Balkon herab waren die Völker, meine Nachbarn,
zu grüßen.
Am Kaminfeuer, in der Sicherheit, hatte mein Haar seine
äußerste Farbe.
Das Klingeln an der Tür war der Alarm für meine Freude.

Nicht dich habe ich verloren,
sondern die Welt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zyrano.de/freetext

Valami veszteség (Magyar)

Együtt használtunk mindent: évszakokat, könyveket és zenét.
Kulcsot, teáscsészéket, kenyérkosarat, vásznakat, ágyat.
Közösen forgattuk, nyűttük ronggyá hozomány-szavainkat, gesztusainkat.
Betartottuk a házirendet. Egy volt a szó a tettel. Mindig kezet adtunk.

Beleszerettem télbe, nyárba, egy bécsi szeptettért rajongtam.
Térképekért, egy hegyifészekért, egy strandért és egy ágyért.
Kultuszt csináltam dátumokból, megszeghetetlen ígéretekben hittem,
istenítettem valamit, imádtam holmi semmiséget.

(- összehajtott újságot, hideg hamut, egy gyűrött cédulát)
nem féltem vallásomban, mert temploma az az ágy volt.

Láttam a tengert, és azt festettem, festettem szakadatlan.
Az erkélyemről integettem a népeknek, szomszédaimnak.

A kandalló tüzénél, biztos menedékben, valószínűtlen színe lett hajamnak.
Ha csengettek az ajtón, örömöm riadója volt az.

Nem téged - a világot
vesztettem el.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaforum.index.hu

minimap